AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

riumi kidolgozás stb.) és az országos együttműködés a lehető legteljesebb filmek létrehozása érdekében, mennyiségileg és minőségileg egyaránt méltó lehetőségeket teremtett e nagyarányú és jelentős munkához. Az első négy év szűkös elhelyezési viszonyai után az 1972/73 folyamán átadott új munkahelyek újabb lendületet adtak e tevékenységnek, és a továbbfejlődés alapját is megteremtették. Ezekhez a munkahelyekhez kapcsolódik az a nagy alapterületű, kétszintes új raktár is, ahol a hírlapok raktározásának megfelelő módját: a fektetett elhelyezést meg lehetett valósítani. E raktárakban a levegő relatív nedvességtartalma és hőmérséklete megfelelő (50%, ill. 20 °C körül) és a napfény teljesen ki van zárva. Az új feltételek között folyó mikrofilmezési munka részletesebb ismertetése nem az én feladatom. A továbbiakban az eredeti hírlapállomány védelmének lehetséges módjaival, s azok közül is elsősorban a hírlaprestaurálás kérdéseivel kell bővebben foglalkoznom. Hírlapállományunk állapota a mikrofilmre-vétel előtt is szükségessé teszi kisebb-nagyobb javítások elvégzését. Ezek annak érdekében történnek, hogy a hírlapokról készített mikrofilm-felvételek minősége az adott lehetőségekhez képest maximálisan jó legyen. Ez pedig nem valósítható meg, ha az eredeti lap szöveget tartalmazó része szakadt, kevéssé átlátszó papírokkal van összeragasztva (előző javítások, új rákötések!), ha túl szoros fűzés és keskeny belső margó következtében a sorok első néhány betűje olvashatatlan, ill. torzul, a helytelenül elkészített kötés miatt a lapokon hossz- vagy keresztirányú gyűrődések szöveget takarnak el vagy elkötés miatt a lapok felcserélődtek. E jellegzetes károsulások a helyreállítás módját is megszabják: a szakadásokat meg kell ragasztani (anélkül, hogy idegen papírt vinnénk a szövegre), az átlátszatlanságot okozó foltokat (amelyeket általában keményítővel ragasztottak fel) forróvizes áztatással el kell távolítani, a szoros kötést szét kell szedni, a gyűrött lapokat ki kell simítani, az elcserélteket pedig a helyükre ragasztani. Mindezen műveletek a mikrofilmezés jobb minőségét eredményezik, a hírlapok pusztulását azonban nem lassítják. Ezért megoldásukra csak egyszerű és gyors eljárásokat szabad alkalmazni. Ez a fajta munka a nagyarányú hírlapmikrofilmezés megindítása óta folyik egy erre szervezett, s nagyrészt könyvkötőket és restaurátorokat foglalkoztató csoportban. A hírlapok kötésének módszereivel nem kívánok részletesebben foglalkozni; célja, hogy megfelelően erős anyagokból alkalmas technikával a rossz minőségű papírt a leginkább védő kötések készüljenek. Könyvtárunkban a kurrens hírlapanyagot gyakorlatilag a bekerülés évében bekötik ugyan, de a konzerválás érdekében még nem történik semmi, és mikrofilmre-vételükkel sem lehet foglalkozni. A bekötés általában fűzésmentesen történik. A ragasztott gerinc az újonnan bekötött hírlapok esetében tökéletesen megfelelhet (a ragasztó jól beszívódik a papírba, a lapok könnyen legyezősíthetők kenéskor, kellően széles margó van), s fűzésre csak akkor kerül sor, ha a gerinc levág esetleges képanyag miatt nem lehetséges. A régi hírlapoknál, amelyek vagy nem voltak még kötve vagy átkötést igényelnek, a fűzés és a ragasztás gyakran egyformán problematikus, mivel a papír nagyfokú oxidációja mindenféle beavatkozást megnehezít, ill. eredménytelenné tehet. A meggyengült papír még javítva sem bírja el a fűzést, a ragasztó alkalmazása pedig részben szintén a töredezettség, részben a keskeny belső margó miatt ütközhet nehézségekbe. Ha mód van rá, mégis ez utóbbit választják. Igaz, hogy a néhány évvel ezelőtt kötött régi hírlapok között találhatók olyanok, amelyekből már az első kinyitás után kiesnek a gerincnél végigrepedt lapok. Ez elsősorban annak a következménye, hogy nagyon hosszú ideig 124