AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

II. Nemzetközi könyvtári élet - Gombocz István: Az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának 40 éves működése

tartotta a közgyűlését. Már a tavasz folyamán intenzív levelezéssel biztatta az IFLA tagegyesületeit és rajtuk keresztül a könyvtárakat a nemzetközi kiadványcsere élénkítésére és különösen a Londonban lefektetett főbb irányelvek követésére. Új vonásként ismételten hivatkozott a francia példára: e szerint a disszertációk kinyomatásához az állam is nyújthat segítséget. A jelentés öt év fejlődését foglalta magában, tehát a legújabb fejleményeken kívül visszatekintést is nyújtott. Talán ez volt eddig a leghosszabb szöveg, ami az IFLA Evkönyveiben a kiadványcsere tárgyában valaha is napvilágot látott.

12 Mindjárt az elején kiderült, hogy az Albizottságból Bizottság lett, mert időközben az IFLA-t is átszervezték: a Könyvtárak Nemzetközi Bizottsága helyébe a Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetségének Tanácsa (Conseil de la FI AB) lépett. A bevezető rész kiemelte, hogy a Bizottságnak nem csupán regisztrálnia, hanem befolyásolnia is kell a fejlődést. Ami az általános helyzetet illeti: a csere kiheverte a háború viszontagságait. Kiderült, hogy az államközi egyezmények nem váltak be, és nem volt szükség arra sem, hogy a csereközpontok munkakörét a továbbítószolgálaton túl is kifejlesszék. A csereanyag viszont bővült, disszertációk ellenében mást is lehet adni. Új vonás a csere kultúrpolitikai szerepe, amit a Bizottság viszont nem kívánt magáévá tenni — bár ugyanakkor kétségtelen, hogy a csere jelentősége erősen megnövekedett. A Bizottság fő törekvése ebben az időszakban a disszertációk cseréjének háború utáni helyreállítására irányult. A kinyomatás kötelező a skandináv országokban és Hollandiában. Részben a Bizottság biztatására Németország a „Druckzwang" újbóli bevezetésére, illetőleg a fotoprint eljárás elfogadására készül. A könyvtárak számára kötelezően átadott 150 példány is a nemzetközi csere élénkítését szolgálja. Franciaországban a Service des Echanges Universitaires újjászervezte az állami támogatással kiadott belföldi disszertációk külföldi szétosztását és a külföldről érkezők hazai terjesztését. A disszertációk rendszeres jegyzékbe foglalása sok országban megtörtént. Az Egyesült Államok kiadja a „Dissertations Abstracts" című periodikumot, amelynek alapján bármely amerikai disszertációról lehet mikrofilmet rendelni az University Microfilms vállalatnál Ann Arborban. Ami a Bizottságnak a nyelvi tömörítvényekre vonatkozó kívánságát illeti, a skandináv országokban ezt nemcsak betartják, hanem a disszertációk többségét a maguk egészében már világnyelveken jelentetik meg. Japán is igen pozitíven reagált a Bizottság ezirányú felhívására. Némi előrehaladás történt a koordinálás terén, így pl. a holland egyetemek között, vagy Németországban a Deutsche Forschungsgemeinschaft működése, Franciaországban a sorbonni elosztóközpont munkája nyomán stb. KÉSSEN nagy beszámolóját nem követte olyan vita, amilyent megérdemelt volna. E helyett az UNESCO növekvő befolyását lehetett megfigyelni és ennek jegyében születtek meg a bécsi határozatok is: a Bizottság értesült az UNESCO azon tervéről, hogy a Cserekézikönyvet új kiadásban kívánja megjelentetni és ehhez teljes támogatást ígért. Ezen kívül felszólította az IFLA tagegyesületeit, hogy adjanak pontos válaszokat az UNESCO új kérdőívére, amellyel a csereegyezmények felújításának akcióját indította el. 12. KÉSSEN, A.: Committee on the exchange of university and other scientific publications

. = Actes . . . Vol. XVIII. 19e session, Vienne, 1953. La Haye, 1953, 94-101. 1. 93