AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

I. Az OSZK 1970-197l-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár 1970—1971. évi működése

típusok után ki kell dolgozni a bonyolultabb feladatok programját is. A katalogizálási gyakorlatban ez számos, elméleti tisztázást igénylő probléma megoldását jelenti. A munkába a Katalogizáló Osztály is intenzíven bekapcsolódott. Mivel a régi hazai címleírási szabvány jelenleg revízió alatt áll, s az elkövetkező években új szabvány kerül kidolgozásra, azt is biztosítani kell, hogy az új szabvány előírásai összhangban legyenek a gépesítés követelményeivel. Ezt a nagyarányú szellemi befektetést egyetlen, a gépesítés útjára lépő ország sem kerülheti el; ezért dolgoznak a Széchényi Könyvtár szakemberei párhuzamosan az országos és a szűkebb, nemzeti könyvtári feladatok megoldásán. A gépesítés világszerte a központosítás irányába hat, nem vitás tehát, hogy a nemzeti könyvtárak központi szerepe a gépesítés elterjedése után még jobban megerősödik. Különleges fontossága van a külföldi hungarica kérdéskörének. Az 1970 decemberében lezajlott III. Országos Könyvtárügyi Konferencia elé terjesztett, a bibliográfiai munka soronlevő feladatait tárgyaló összeállítás a következőket állapította meg: „Minden fejlett könyvtárüggyel és nemzeti bibliográfiai szolgálattal rendelkező ország arra törekszik, hogy mindenkori államhatárain kívül, de nemzeti nyelvén megjelent, továbbá a vele kapcsolatos (idegen nyelvű) legfontosabb dokumentumokat is feltárja, esetleg különféle bibliográfiai kiadványokban publikálja. Nálunk ennek a fontos műfajnak igen tiszteletreméltó hagyományai vannak, azonban az utóbbi évtizedeinkben a hazai kiadványokkal kapcsolatos primer kötelezettségeink mellett a hungarika-problémákkal nem tudtunk a kérdés súlyának megfelelően foglalkozni. Itt az ideje, hogy támaszkodva elsősorban a Nemzeti Könyvtárra, de az országos szakkönyvtárakra is, kiépítsük a hungarikumokra vonatkozó korszerű nyilvántartásainkat." A kérdés fontosságát felismerve, hozzáláttunk ahhoz, hogy a határainkon túl megjelent magyar és magyar vonatkozású irodalmat ne csak a gyűjteményre épülő katalógusokban, hanem bibliográfiai kiadványokban is feltárjuk. A nemzeti tudományok (magyar történettudomány, nyelvtudomány stb.) művelésének fontosságát hangsúlyozó tudománypolitikai irányelvek is arra köteleznek bennünket, hogy e tudományterületek művelőinek mindazt rendelkezésre bocsássuk, amit e téren — bárhol a világon — alkottak. 1971-ben megindítottuk a Hungarica. Külföldi Folyóiratszemle c. negyedévenként megjelenő kiadványunkat, mely a külföldi folyóiratokban megjelenő magyar vonatkozású cikkeket tárja fel. Az anyaggyűjtést mintegy harminc könyvtárosból és bibliográfusból álló munkaközösség végzi, mely több mint félezer külföldi folyóirat állandó figyelésével szűri ki a magyar vonatkozású, tudományos érdekű közleményeket. Következő feladatként a külföldi magyar nyelvű folyóiratok válogatott cikkeit bibliografizáló, ugyancsak negyedévenként megjelenő repertórium kiadását határoztuk el. Ennek 1971-ben egy próbaszámát adtuk ki, rendszeres megjelenése 1972-től esedékes. A könyvek tekintetében a külföldön egy tömbben nagyobb számban együtt élő magyarság szellemi termékeinek retrospektív számbavételére is megindítottuk az adatgyűjtést. Ezen a téren komoly adósságaink vannak, mégis a legsürgetőbbnek a legújabb, az 1960—1970 között megjelent monográfiák feldolgozása látszott. A Bibliográfiai Osztály Hungarika munka-állomása egyszerre több ország viszonylatában kezdte meg a bibliográfiai adatgyűjtést (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia). A Magyar Könyvészet összefoglaló köteteiből megjelent az 1968. és az 1969. évi kötet. A felszabadulás utáni első tizenöt év nyomtatványainak retrospektív 44