AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Három költő emberközelből

Sophie, seszínű haja, krétafehér arca, furcsa lénye a különc hatását keltette bennem. Kezet csókoltam, míg BABITS zavaromat látva, mulatott kölcsönös félszegségünkön, amit úgy akart elütni, hogy íróasztalának egyik fiókjából exlibrislapocskát szedett elő. — Emlékül! — és átnyújtotta. Nemsokára a folyosón találtam magam, még utánam szólt: — Üdvözlöm Rédey urat! 2 Kassák A Tettnek és a Mának már gyermekfővel olvasója lettem, mint általában azok a serdülő ifjak, akik szellemi érettségük előtt a szokatlant, az extrát, egyszóval a „más"-t keresik. Ezekben az éveimben, szülővárosomban néhány munkásifjúval való gyakoribb kapcsolataim korszakában, alig 15 éves fejjel írtam első kísérleteim egyikét a „tudományos szocializmus"-ról. Tíz évvel később a véletlen Drezdában ismét összehozott velük, amikor is csodálkozva emlegették, hogy „te akkor miket nem láttál és írtál meg!" Érdekesnek tartom azt is feljegyezni, hogy ÁDYt valamivel később értettem és élveztem, mint az aktivistákat. 1937-ben KŐHALMI Béla engem is felszólított, hogy Az új Könyvek Könyvében nyilatkozzam olvasmány-élményeimről, ekkor és ezen az igen magas színnalú szellemi ankéten jelentettem ki: „élvezni tudtam a magyar líra gazdag orkeszterének minden szép és értékes versét APÁTI Ferenc Feddőénekétől KASSÁK Lajos Mesteremberekéig". Még ugyanebben az évben a Katolikus /Szemlében az Akik eltévedtek c. regénnyel kapcsolatban megjegyeztem: „a magyar szocialista szépirodalomnak KASSÁK Lajos a legkiemelkedőbb egyénisége. Változatos irodalmi múltra tekinthet vissza. O honosította meg a világháború alatt nálunk az ,aktivista' irodalmat. . . Szocialista szemléletű alkotásaiban . . . biztos kézzel rajzolja a magyar ipari munkásság életét és mai helyzetét. Különösen A telepben és a Munkanélküliekben találó ez a korrajza. Önéletrajzában, az Egy ember 398