AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

SZOKOLY Viktor és SZATHMÁRY Károly tényleges közreműködésének nincs nyoma a Magyar Sajtó hasábjain. Feltételezhető, hogy ők csak a Nővüág felsorolásában szerepelnek. VAJDA és ZILAHY mellett a Magyar Sajtó legaktívabb munkatársai SZILÁGYI Dezső, KONDOR Lajos, NAGY Miklós, az Sz. n. jegyű SZINTI Károly és KELEMEN Mór. Ha a lap hangadó munkatársai életkorát szemügyre vesszük, azt kell tapasztalnunk: többségükben reményteljes fiatalok (ZILAHY és KORMOS Béla 25, SZILÁGYI Dezső és NAGY Miklós 23, az „idősebbek" VAJDA 36, SZÍNI Károly 34, KELEMEN Mór 33 éves), akiknek pályája a Bach-korszak idején indult s ez szabta meg szemléletüket is. Mindez nem a véletlen műve. Okunk van feltételezni, hogy VAJDA tudatosan válogatta így össze szerkesztőségének tagjait. „Az ifjúságé a jelen — írja az Irányeszmék c. cikksorozatban — mi több ? — a jövő (...) Öregeink nem látszanak érteni a kort; ők nem a jelen, még kevésbé a jövő érdekeit tartják szem előtt. (...) Tisztelet a múltnak, kegyelet az ő szent erekelyéinek — a múzeumban (...) korunk a fölfedezések, a találmányok kora; a meglevő, bármily remek ma, holnap semmitérővé lesz a jobb, újabbal szemben. Csak mi akarunk pusztán és egyedül régi alapon boldogulni — minden új nélkül ?(...) és ha már haladni kell, ne a gyors lábú ifjúság menjen-e legelői a csatárláncban?"

43 Vajda jó érzékkel tapint rá, hogy a hatvanas évekkel új szakasz kezdődik nemcsak hazánk, de Európa történetében is. Ennek próbál elébe lépni röpirataival, friss erőkből és részben új eszmei alapokon szervezett lapjával. * * >H A Magyar Sajtó a legtágabb értelemben vett sajtószabadság alapján kezdi meg működését. Mindez szorosan egybevág szerkesztője elképzeléseivel: „A legtágasabb türelmet és legnagyobb vélemény szabadságot pártolom."

44 ,,Fő törekvésünk lévén — ír ja egyik szerkesztői megjegyzésében — a vélemény szabadság oly szűk határainak kiszélesítése; mint oly közlöny, mely épen a fentebbi célból nem egyes párt, de az egyetemes közönség részvétébe kívánja életgyökereit lebocsatani: szívesen adunk tért minden oly önálló, független nézetnek, mely ha netán mellékes dolgokban a miénktől eltérne is", szerzője saját tekintélyével helytáll értük a közönség előtt. „Elvünk, hogy a hallgatásnak épen ma nincs ideje, sőt a főszükség épen az, hogy minél több, minél többféle nézet nyilvánulhasson, hogy belőle a valódi, a legjobb kiválasztható legyen." „Biztos reményünk s hitünk, miszerint ez elveink nyomán hazánk értelmiségének még több kitűnő tagja szabad véleményének nyilvánítási teréül választandja s ezáltal annak érdekét az elfogulatlan közönség előtt nagyban emelendi [ti. a Magyar Sajtóét]".

45 A szerkesztő által hirdetett elvnek megfelelően, a szoros értelemben vett munkatársi gárdán kívül cikkei jelentek meg a Magyar Sajtóban az 1849-ben békepárti ZICHY Antalnak, SZÉCHENYI naplói és hírlapi munkái kiadójának, aki jóllehet a Felirati Párt álláspontját vallotta magáénak az 1861-es országgyűlés idején, most mégis a passzív rezisztencia ellen és a mielőbbi osztrák—magyar megegyezés érdekében szállt síkra. írt a lapban KEMÉNY Gáb or, a jövendő föld43. Magyar Sajtó. 1863. febr. 5.; vö. még Visszatekintés. Uo. 1863.] an. 1. 44. Polgárosodás. VKrK 6. k. 149. 1. 45. Szerkesztői jegyzet B. Kemény Gábor: Válasz J. M. úrnak c. cikkéhez. = Magyar Sajtó, 1863. jan. 21. 379