AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kultsár István és özvegye előfizetési felhívásai a Hazai és Külföldi Tudósítások tárgyában

Kultsár István és özvegye előfizetési felhívásai a Hazai és Külföldi Tudósítások tárgyában INDALI GYÖBOY 1806 igen jelentős dátuma a magyar sajtótörténetnek. Ekkor indítja meg ugyanis KULTSÁR István, Mikes leveleinekkiadója, lapját, a Hazai Tudósításokat, s ezzel Pest lett a magyar sajtó központja. A magyar jakobinusok mozgalmának leleplezése után a kormányzat fokozott óvatossággal kezelte a hazai kulturális élet legtöbb megnyilvánulását. Erre az időre esik a kölcsönkönyvtárak és az ún.,,Lese-kabinet"-ek bezárása is. A hazai sajtóra különös gyanakvással tekintettek. SÁNDOR Lipót nádor egy 1795 áprilisában írt memorandumában indítványozza, hogy a magyar lapok csak ártalmatlan belföldi híreket és gazdasági közleményeket hozhassanak, s így majd elvesztik olvasóik érdeklődését és megszűnnek. 1798-ban is arról ír bizalmasan a kancellária, hogy az lenne a legjobb, ha magyar újságok egyáltalán' nem jelennének meg. Mikor 1803-ban a Magyar Hírmondó megszűnik, ismét hangsúlyozza a kancellária, azt a kívánalmat, hogy magyar újságok egyáltalán ne adassanak ki. A lap kiadásj jogát senkire sem szabad átruházni, így aztán a Bécsben megjelenő Magyar Kurír lesz az egyetlen magyar nyelvű újság s remélhetőleg idővel ez is megszűnik.

1 Három évvel később 1806 elején mégis engedélyezik ugyan KULTSÁR lapját, de szigorúan meghagyják, hogy semmi külföldi vonatkozású hírt sem közölhet, még a német nyelvű lapok alapján sem. Pest megye rendéi két ízben is felírtak e megkötés ellen, ám ismételten elutasító választ kaptak. Csak 1808-ban, mikor újabb megyék is a pártjára keltek, kapta meg a lap a külföldi hírek közlésére az engedélyt. Ekkor változtatja meg a nevét Hazai és Külföldi Tudósításokra. Jelentősége azonban a továbbiakban sem politikai hírszolgálatának volt elsősorban köszönhető. A XIX-ik század eleji hazai viszonyok, különösen az 1812 utáni országgyűlés nélküli időszakban nem kedveztek a nyílt politizálásnak. Önálló cselekvésre úgyszólván kizárólag kulturális téren nyílt alkalom. Volt hazánkban olyan szellemi elit, mely élni tudott ezzel a lehetőséggel. Az a pezsgés, mely a reformkorban a magyar közélet minden terén megnyilvánult, irodalmi életünkben már előbb észlelhető, előkészítve történelmünk egyik legszebb szakaszát. Ezen a területen pedig KuLTSÁRnak és lapjának kétségtelen érdemei vannak, ha az nem is mentes bizonyos provincializmustól, s ha KAZINCZY egykori Orpheusának, KÁRMÁN Urániájának, vagy akár SZACSVAY Magyar üTunr jának színvonalát nem is éri el. Az újság, melyet olyan ember szerkeszt, kinek otthona a legjobb 1. GOBIXJPP Alice: A kormányzat sajtópolitikája. = Magyar Könyvszemle 1944. 19—34. 1. 347