AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

De az is bizonyos, hogy ha pénzre volt szüksége, neki, a királynő bizalmasának, könnyen megnyílt az államkassza is. így tudta elérni, hogy egyetlen év alatt kamaraelnöki fizetését 10 000 forintra emeljék, s még ugyanabban az évben 84 000, illetve 50 000 forintnyi tőkét fizessen neki a kincstár. Az utóbbi fizetésnél a Magyar Kamara tanácsa nem is állhatta meg, hogy ezt ne észrevételezze: Miből fizessék ki ezt az óriási összeget?

100 Aki ilyen kivételes helyzetben van, valóban nem szorul az alkímiára, és könn}

r

en tekintheti a számára nehézség nélkül elérhető pénzt a barátjának. Ennek a sokat elért embernek a társadalomban elfoglalt szerepéről, funkciójáról alkotott véleménye is figyelemreméltó. „Országos emberek henyélése az Országnak köz javairul való gondolkozásokban töltessék."

101 Megjelel ez annak a felfogásnak, amit másutt így önt szavakba: „Nagy Urakat a' nép kézi munkával tartsa, nagy Urak pedig á? köz népet elmebéli fáradsággal táplállyák."

102

'l£z a munkamegosztás a feudális gondolkodásban természetes, mert a vezető szereppel járó kivételes helyzet kötelességeket is ró arra, aki magas polcra jutott: „Rabja a' népnek, valaki hasznos embere a? Hazának"

103 — mondja másutt. Önmagát a „nép rabjának" tartotta. Igaz, ez a „nép" csupán a „populus Werbőczyanus"-ra korlátozódott. Kétségtelenül tisztában volt azzal is, hogy nem minden dolog lehet sikeres. Beérte a nagy dolgokban elért eredményekkel; a kisebbekben való sikertelenség esetére volt ön vigasztalása: „Némely emberek tsak nagy dolgokat vihetnek végben; a? kisebbekben (mivel ezeket meg-vetik) meg tsökkennek. Hasonlók t. i. nagy hajókhoz, mellyek tengeren sebesen mennek, a' kisebb vizekben pedig fel-akadnak."

10i Az, hogy ezt dőlt írással találjuk a kéziratban, arra látszik mutatni, hogy ezt a gondolatot GRASSALKOVICS, vagy a leíró fontosnak tartotta. Egy gyakorlati jótanácsa is volt, „nagy emberek" azaz vezető emberek számára: „Nagy ember lévén, ne lakjál mindenkor a' városban, hanem közel hozzája, mind azért, hogy meg-keressenek azok, a'kiknek szükségek vagyon reád, mind pedig hogy a' tselekedetidre vigyázó és tzirkáló emberiül ment lehess valamikor tettzik."

105 Fia és unokája e jótanácsot nem fogadták meg. Anyagi romlásuknak ez lett egyik okozója. A „nagy embernek" nagyon kell vigyáznia etikai magatartására. Ezt GRASSALKOVICS így tudta: „Másoknak vétkei szemeink előtt vágynak, hátul a' magunké."

106 Az ok az, hogy „ritkán eszünk szerint, hanem mások példája szerint élünk.' '

107

, ,Leg-többet a' példák miatt vétkezünk. A' rósz társaságban levők Társaiknak tettszeni kívánván rósz erköltsöknek is társaivá lesznek",

108 Ezt elősegíti, hogy az ember ritkán foglal állást tisztán etikai alapon mások cselekedeteivel kapcsolatban, mert hiszen „Többnyire nem a vétkekre, hanem a' vétkezőkre haragszunk" .

im 100. Orsz. Levéltár, Magy. Kamara Levéltára, Protocollum Cameralis Consilii 1753, fol. 422-423, 988. 101. OSZK 111/67. 102. IV/94. 103. IV/47. 104. IV/79. 105. IV/76. 106. 1/43. 107. 1/62. 108. 1/24. 109. 1/44. -' 336