AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

13. ,,A rend ellen vétőktől a könyvtári igazgató-őr az igazolójegyet s az olvasásra jogosító engedélyt egy bizonyos időre, vagy mindenkorra is megvonhatja." Az igazoló-jegy persze tulajdonképpen nem más, mint az olvasásra jogosító engedélyről kiállított bizonyítvány, s így fölöslegesnek tűnhetik mind a kettőnek külön való megemlítése. Erre nyilvánvalóan azért volt szükség, mert a könyvtári igazgató-őrnek esetleg nem volt módjában az igazoló jegyet egyszerűen bevonni. A 3. pontban foglalt rendelkezés szerint ugyanis az olvasó nem volt köteles azt az olvasóterembe való belépésekor vagy a kérőlap („kölcsönző lap") benyújtásakor leadni, hanem csak külön kívánatra kellett azt neki felmutatnia. Ha már most a szabálytalanságot elkövető olvasó nem volt hajlandó igazolójegyét az őt felelősségre vonó könyvtári alkalmazottnak átadni, az olvasásra jogosító engedély megvonásáról oly módon és annak figyelembevételével kellett intézkedni, hogy az igazoló-jegy a könyvtári rend ellen vétő olvasónál maradt. 14. „A könyvtár használata ingyenes." Ez a szabályzat egyik leglényegesebb elvi jelentőségű rendelkezése. Az olvasótermi szabályok 14 pontos felsorolása után van még az 54. §-ban három számozás nélküli rendelkezés is: A könyvtárt „tudományos búvárlat céljából" személyesen ismert szaktudósok és esetleg más, kiváló társadalmi állású egyének külön teremben használhatják, a nyitási idő alatt, egy teremfelügyelő jelenlétében. „Hírlapok csak az e célra berendezett teremben olvashatók." Ez a rendelkezés nemcsak a kurrens hírlapokra vonatkozott, hanem általában érvényes volt minden hírlapolvasásra. Ez következik abból, hogy az 1898-ban is még érvényben volt 1889. évi könyvtári ügyrendi szabályzat szerint kötetlen hírlap évfolyamok egyáltalán nem is voltak kiadhatók, egyes számok pedig csak kivételesen, a könyvtárőr engedélyével (Ügyrend: 29. §). „Tudományos kutatások előmozdítására egy délutáni dolgozószoba áll a kutatók rendelkezésére, melyben kivételes szükség és sürgősség esetén tanulmányaikat a hivatalos órákon kívül is folytathatják." A délutáni kutatószoba használatának engedélyezését az igazgató-őrtől kellett kérni egy nappal előre, hogy a felügyeletről és az anyag kikészítéséről gondoskodni lehessen. A tudományos kutatók számára tehát a rendes olvasótermen kívül még egy külön terem is biztosítva volt az olvasóterem nyitvatartási ideje alatt, s ezenfelül egy délutáni dolgozószoba, a hivatalos időn kívül. Vitathatatlan, hogy az 1889. évi, illetve az 1898. évi múzeumi szervezeti és szolgálati szabályzatnak a könyvtári olvasóterem használatára vonatkozó rendelkezései, melyek szinte egy önálló olvasószolgálati szabályzatot alkotnak, ma is megállnák helyüket, mert jók és ma is korszerűek. Az 1898. évi szabályzatnak most tárgyalt VIII. fejezete a továbbiakban a múzeum többi táraira vonatkozó külön rendelkezéseket tartalmazza. De ismét lényeges könyvtári vonatkozásai vannak a szabályzat IX. fejezetének, mely a „Szabályzat a csere- és másodpéldányok kiválasztása és kezelése ügyében" alcímet viseli. E fejezet rendelkezései a múzeum valamennyi részlegére egyaránt vonatkoznak, de vannak köztük olyanok is, amelyek kifejezetten csak a Széchényi Könyvtárat érintik. Altalános érvényű rendelkezést tartalmaz a 65. § 1. és 2. bekezdése: 286