AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról) alapján illette meg; a szervezeti és szolgálati szabályzat 10. §-a csupán megállapítja ezt a tényt.

15 Az 1898. évi szabályzat 11. §-a — egybehangzóan az 1889. évi szabályzat 10. §-ával — a múzeumi tisztviselők szabadságidejéről rendelkezett. E szabályozás szerint a múzeumi tisztviselők évenként 6 hétre terjedhető szabadságidőre tarthattak igényt — „amennyiben a szolgálat érdekei megengedik." A szabadság engedélyezése 3 napig terjedő időre az osztályvezető, tehát a könyvtárban a könyvtári igazgató-őr, 4-től 8 napig terjedő időre a múzeumi igazgató hatáskörébe tartozott. A 8 napot meghaladó szabadságolás iránti kéréseket írásban kellett beadni, az osztályvezető „ellenjegyzésével", s azokról az igazgatóság felterjesztése alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozott. Az ilyen kéréseket az igazgatósági ülés tárgyalta. A szabályzatnak az igazgatósági ülés feladatait szabályozó 23. §-a újra, külön is kimondta, hogy a szabadságolásoknál „mindenkor olynemű beosztás tartandó szem előtt, hogy az osztály tudományos érdeke csorbát ne szenvedjen" (23. §.k.). A szabályzat 12. §-a a múzeumi gyűjtemények látogatásának és tudományos használatának ingyenességével kapcsolatosan olyan rendelkezést is tartalmazott, hogy a nyitási napokon, a hivatalos órák alatt érkező látogatók, valamint azok, akik a könyvtár helyiségeit csak megtekinteni kívánták, személyenként és osztályonként 50 krajcár belépti díjat tartoztak fizetni. A könyvtár használata azonban ingyenes volt; erről a szabályzat 54. §-ának 3. és 14. pontja rendelkezett. A 13. § a múzeum képviseletéről szólt. Eszerint a Magyar Nemzeti Múzeumot, „mint országos közmívelődési intézetet" hatóságokkal, intézetekkel, hivatalos és magánszemélyekkel szemben az igazgató volt hivatva képviselni, míg az intézmény jogi képviseletét mind a peres, mind a peren kívüli eljárásban a közalapítványi kir. ügyigazgatóság látta el. A közalapítványi kir. ügyigazgatóság képviseleti joga a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. te. rendelkezéseiből következett.

16 A szabályzat 14. §-a rendelkezett a múzeum egyes osztályainak ügyrendjeiről kimondván, hogy az osztálytisztviselők egymásközti viszonyát, az egyes osztályokban elhelyezett gyűjteménytárgyak gondozását, s az osztályok hivatalos ügyeinek ellátását minden osztálynak külön ügyrendben kell szabályoznia; „a múzeum épületét és tartozékait illetőleg a múzeumi házirend szolgál zsinórmértékül." Az ügyrendek, valamint a múzeumi házirend érvényességéhez a vallásos közoktatásügyi miniszter jóváhagyása volt szükséges. Az 1889. évi szabályzatnak ezzel a rendelkezéssel majdnem szóról szóra megegyező 13. §-a alapján készült el a Széchényi Könyvtár 1889. évi ügyrendje, amiről a későbbiekben még részletesen szólni fogunk. Űj rendelkezése volt az 1898. évi Szabályzatnak a Magyar Nemzeti Múzeumi Tanács megszervezése (15—17. §§). A Tanács feladatát a Szabályzat 15. §-a a következőkben jelölte meg: 15. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. te. 2. §-a szerint az állami tisztviselőkkel stb. egyenlő elbánás alá estek azok a tisztviselők stb. is, akik a kir. kormány igazgatása alatt álló közalapítványoknál voltak alkalmazva. Ilyen közalapítvány volt a Magyar Nemzeti Múzeum is, és ezért voltak érvényesek a múzeumi alkalmazottakra az állami nyugdíjtörvény rendelkezései. 16. Az 1868VLIV. te. a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában: 84. §.,,... a közalapítványok a közalapítványi ügyigazgatóság által képviseltetnek." 281