AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. Az Országos Széchényi Könyvtárban levő, bibliográfiailag még le nem írt régi magyar nyomtatványok. (7. közlemény.)

116. [Frankfurt an der Oder] 1625. Moller, Joachim Friedrich — Schirmer, Andreas — Frisowitz Boldizsár. ORATIONES III. | De | INCLINATIONE | PRINCIPUM | Seu | CAUSSIS, quae Principes ä recto | tramite plerumq; deflectere soleant; | Quas | Jlluftri ac Generoiiffimo Dn. | DN. RAPHAELI COMITE de LESZNO | Palatini de Belfenfi, &c. Profefioribus excel- | lentifiimis, Studioiis, NobiliiTimis, | Praeftantiilimis, | PRAESENTIBUS | In Electorali Academia | Francofurtana | In Collegio Oratorio I M. JOACHIMI MAGIRI | Cultiffimi ac Politifiimi quidam | Juvenes | elaborarunt | & é cathedra Acroaterii minoris | memoriter recitarunt. | Tvpis exfcripfit | MICHAEL KOCHIUS | Anno 1625. 4° [13] lev. A füzetben levő első két beszédet német egyetemi hallgatók írták, míg a harmadik beszéd szerzője, Frisowitz Boldizsár, magyarországi, besztercebányai (Neosoliensis) fiatalember volt. Frisowitznak — más munkái mellett — ez a műve is nyilván van tartva a Régi Magyar Könyvtár III. kötetében, Hellebrant Árpád leírásában (RMK III. 1382.), azzal a címmel, amely füzetünkben az Y4b lapon olvasható, ahol Frisowitz beszéde kezdődik. A megjegyzés szerint Joachim Magirus professzor Gymnasmata oratoria ad methodum politicae Lipsianae c. kötetében jelent meg. Magirus gyűjtményes kiadványából Hellebrant csak a drezdai, volt királyi könyvtár példányát említi bibliográfiájában, Budapesten mi sem találtunk belőle példányt. A kezünkben levő füzet kétségtelenül különlenyomat, mert egy nagyobb kiadvány X— Z íveit tartalmazza és valószínű, hogy éppen az említett kötetből való, amelyben egyébként Frisowitznak még más munkái is megjelentek. Különlenyomatunk azonban a beszédek szövegén kívül ajánló sorokat is tartalmaz, s ezzel hungarika szempontból egy kicsit többet is nyújt számunkra, mint az említett gyűjteményes kiadásban levő szöveg, amely mellett aligha képzelhető el még valamely, a magyarországi szerző személyéhez kapcsolódó járulék. Frisowitz Rhöll Jób, szomolnoki és gölnicbányai bányabirtokosnak és Sowenitz János, lőcsei városi tanácsosnak ajánlja a füzetet, mint pártfogóinak és rokonainak. A címben említett három beszéden kívül még egy negyedik munkácska is van példányunk végén (Z

34 lev.), egy Daniel Friderici (vagy Fridericus) nevű sziléziai hallgatótól. Ez a kis értekezés szintén a fejedelemség kérdéseiről szól, de mégsem tartozik a különlenyomathoz; bizonyára fűzési szempontból nem vágták le az utolsó ívről. A nyomdász neve alapján megállapítottuk, hogy a kiadvány az oderai Frankfurtban jelent meg, ahol a beszédeket is elmondták. (Jelzete: EMK III. 1382/a.) 117. H. n. 1644. Ferdinánd III., magyar király. Hóm. Kávf. aucfy 3U fmngarn rmb Böíp | men Königlicher iTTayefi: abgefertigtes | MANIFEST, | Ztn alle bes Königreichs fjungam, I tmb 3§. ÍTtayeft. augefyörige | £anbe. | CretDlicfy au% bem Eatetnifcfyen ins Ceutfcfye t)berfet3l | 23enebenft einem | Von bem durften in Siebenbürgen Geor- | gio Rakoczy an bemeltes Königreich fngarn | abgangenem rmb translatirten Schreiben | de dato 17. Febr. An. 1

1644. | (gebrucft im %afy Cíjriftí 2inno 1644. 4° A

4-B

2 = [6] lev. Ez a kiadás III. Ferdinánd kiáltványának azt a német fordítását közli, amely a Szabó Károly által leírt RMK III. 1618. szám alatti kiadásban is olvasható. Nem egyezik azonban ez a fordítás az RMK III. 1617-ben levővel. Ugyanígy Rákóczi kiáltványának is különböző 234