AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

Sándornak hungarika gyűjteményével való összevetés a továbbiakban az állomány elemzésének egyik lényeges meghatározója lesz. A katalógusokban rögzített teljes állomány legfontosabb statisztikai jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze. Kiadási év szerint 18—19. századi a nyomtatványok 76,81 százaléka, 17. századi 15,32, 15—16. századi 4,22, év nélküli 3,65 százaléka. Nyelvi megoszlása: latin 46,8, német 25,8, magyar 22,2, francia 2,4, olasz 1,8, egyéb nyelvű 1 százaléka. A megjelenés helye szerint: magyarországi 55,2, ausztriai és németországi 30,5, egyéb külföldi 7,7, hely nélküli 6,6 százaléka. Terjedelem szerint: 30 lap feletti 65,9, 30 lap alatti 31,6 és egyleveles 2,5 százaléka. Magyar szerzők eredeti művei, magyarra fordított művek E rendkívül gazdag gyűjtemény tartalmi ismertetése a dolog természeténél fogva csak vázlatos, egyes — lényegesnek érzett — szempontokat hangsúlyozó lehet. Emellett nem nélkülözheti az adatok bőséges felsorakoztatását, vállalva ezzel a szöveg túlterhelésének kockázatát is. Mivel a gyűjteményt elsősorban formai ismérvek jellemzik (nyelvi, illetve nemzeti körülhatároltság) az elemzés sem mehet sokkal túl ezeken a szempontokon. A gyűjtemény megítélésének legfontosabb kritériuma ebben az esetben a teljesség ilyen vagy olyan fokának elérése lehet, amire a mennyiségi adatok ismertetésénél már tettünk is kísérletet. Minőségi kritériumként — legfeljebb egy-egy fontosabb mű vagy szerző hiányára utalhatunk. Minden további — pl. tudományszakok szerinti elemzés — már nem a gyűjtemény kritikáját, hanem a magyar irodalom és tudományosság addig elért állapotát illetné. Kivételképpen — pl. a világirodalomból magyarra fordított művek esetében — ilyenre is sor kerül majd, de ez, ismételjük, nem meghatározója vagy jellemzője magának a gyűjteménynek. SZÉCHÉNYI Ferenc gyűjteménye mindenekelőtt a magyar írók alkotásainak tárháza kb. 1805-ig terjedően. Annak megállapítására, hogy vajon megtalálható-e benne minden jelentős magyar szerzőnek legalább egy műve, a következő módszert választottuk. A magyar életrajzi lexikonból

55 kigyűjtöttük azokat a szerzőket, akiknek 1805-ig irodalmi munkásságuk volt. (A lexikon válogatási elveinek megfelelően bekerült néhány nem magyar származású, de Magyarországon jelentékeny tevékenységet kifejtő szerző, mint pl. BONFINI.) E lexikon azért felelt meg a kitűzött célnak a legjobban, mivel az irodalmi élet reprezentánsain kívül a tudósok életrajzait is tartalmazza, továbbá a szerzők körében már eleve elvégezte azt a minőségi válogatást, ami a teljességre törekvő nagy hazai életrajzi lexikonok (SZINNYEI, GULYÁS) esetében komoly problémát okozott volna. Az ily módon kigyűjtött 546 szerzőt a SZÉCHÉNYI katalógussal összevetve azt találtuk, hogy közülük 417-nek volt műve SZÉCHÉNYI gyűjteményében. Ez azt jelenti, hogy a jelentős hazai szerzők 76 százaléka képviselve volt SZÉCHÉNYI könyvtárában. A fennmaradó 24 százalék (129 név) között olyan neveket, amelyek a magyar tudományos életben, illetve az irodalmi köztudatban közismertek lennének, alig találunk. A legtöbb hiány a hazai könyvkultúra korai szakaszából, a reformáció idejéből származó vallásos irodalomban mutatkozik. Ezek a 16. századi nyomtat55. Magyar életrajzi lexikon. 1 — 2. köt. Bp. Akad. K. 1967 — 1969. 191