AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

IV. A JANKOVICH-TÉKA SORSA A NEMZETI MÚZEUMI (SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS) KÖNYVTÁRBAN Amikor a második JANKOViCH-gyűjteménynek felszámolása ilyen módon végbement, a Nemzeti Múzeum és könyvtára, a Széchényi Országos Könyvtár már elfoglalta helyét a Pollack Mihály által felépített nagyszerű új Múzeumpalotában. A könyvállomány beköltöztetése 1846 őszén ment végbe, rendezése 1847 tavaszán kezdődött.

229 Azok a gyűjteményi testek, amelyekből az Országos Könyvtár kialakult (SZÉCHÉNYI Ferenc, ILLÉSHÁZY István, JANKOVICH Miklós, HORVÁT István és több más illusztris személy gyűjteményei) ekkoriban még egymástól szigorúan elkülönítve, önálló könyvtári csoportokat alkottak.

230 A könyvtár vezetőjének, MÁTRAY Gábornak még nem volt határozott elképzelése arról, miként lenne leginkább célszerű ezt a gazdag, mintegy 100 000 kötetre rúgó állományt felállítani. Tájékozva volt ugyan a legnevezetesebb közép-európai könyvtárak különböző rendszerezéséről, de nem tudta magát lekötni egyik mellett sem. Különben is ő legfeljebb csak javaslatot tehetett volna e tekintetben, a döntés joga a főhatóságé (a cs. kir. helytartóság illetékes szervéé) volt.

231 Sőt számolni kellett azzal is, hogy tőle függetlenül, felülről fogják meghatározni, miként legyen a könyvtár véglegesen elrendezve. A kérdés azonban — bár több kiküldött hivatalos bizottság foglalkozott vele — az abszolutizmus egész ideje alatt megoldatlan maradt. Ennek következtében a szóban forgó nagy különálló személyi könyvtárak, közöttük a JANKOViCH-féle gyűjtemények is az alkotmányosság helyreállításáig (1867) legnagyobb részükben elkülönítve maradtak. Eddig az időig ezek a provenienciális alkotórészek csak annyiban lettek megbolygatva, hogy MÁTRAY Gábor 1850-től fogva folyamatosan kiválogatta belőlük a kéziratos anyagot és megkezdte egy egységes gyűjteményi testnek, a kézirati osztálynak kialakítását.

232 Ugyanígy járt el utóbb az ősnyomtatványokkal is. A 16—19. századi könyvállományokat azonban meghagyta eredeti keretük között. Zömében együtt maradt tehát a jANKOViCH-téka is. Vannak jelei annak, hogy MÁTRAY — az eredeti SZÉCHÉNYI Ferenc-féle gyűjteményt kivéve — a különféle eredeti könyvállományokat is összeolvasztani készült, ámde ezt a tervet úgy kívánta megvalósítani, hogy a repertóriumokban és katalógusokban jelezve lett volna minden egyes könyv eredete. Tehát az egyesített könyvtár keretében is rögzíteni, megörökíteni akarta az egykori nagy gyűjtőkhöz való tartozás tényét.

233 Ez a szándék azonban nem mehetett teljesedésbe. Az a nagyszabású és — egykori nézet szerint — modern értelmű rendezés, amelyet 1869— 1875-ig br. EÖTVÖS József kutuszminiszter rendeletére (MÁTRAY Gábor félreállításával) BARNA Ferdinánd könyvtári segédőr hajtott végre, — teljességgel figyelmen kívül hagyta a proveniencia szempontját. Ebben, a müncheni királyi könyvtár rendszere után 229. OSZK Igazgatósági irattár, 1846/ad 24. és 36-38., 1847/19. Vö. MÁTBAY, i. m. 49-50. 1. 230. OSZK Igazgatósági irattár, 1850/12. 231. MÁTRAY, i. m. 61 — 62. 1. 232. OSZK Igazgatósági irattár, 1848/ad 26., 1850/ad 82., 1851/9., 1854/46., és 1855/36. 233. TJo. 1847/9. és 1868/ad 18., illetve 1868 sz. n. statisztika. 168