AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

E második gyűjtőszakasz kialakulásában feltehetőleg jelentős szerepet játszott 1835. évi külföldi utazása is. Bár eredeti uti célja csak Ischl gyógyfürdőjének felkeresése volt,

188 semmiképpen sem tudta megállni, hogy egészségügyi programját széleskörű kulturális programmá ne tágítsa; hogy útközben meg ne látogassa mindazokat a könyvtárakat és műgyűjteményeket, amelyeknek valaha hírét hallotta. Elbűvölten szemlélte Melk, Lambach, Salzburg és több más nevezetes hely kulturális kincseit, miközben nyilván erőteljes ösztönzéseket nyert gyűjtőtevékenységének folytatására. Élményeit Münchenben tett látogatása tetézte be. Bő alkalma volt itt szakértői szemmel tanulmányozni mind a királyi könyvtárt, mind az egyetemi könyvtárt, mégpedig nemcsak a gyűjtemények anyagát, hanem rendezettségét, feltárásának módjait is.

189 Egyidejűleg végigjárta a város neves mű- és könyvkereskedéseit is, és nem tudott ellenállni a vásárlás csábításainak. Visszautaztában Bécsből kirándult az Adriára is, Triesztbe, s minden bizonynyal itt is kihasználta a kínálkozó vételi lehetőségeket.

190 Hazatérése után csakugyan fokozott buzgalommal széles körben folytatta a könyv-, kézirat- és műgyűjtést. Pedig házában ekkor még ott volt a szerződésileg elkötelezett, de át nem adott tömérdek kincs, úgyhogy tulajdonképpen férőhelye sem volt új szerzeményeinek elhelyezésére. Adóssági ügyei sem lehettek még rendezve. Hiszen a Múzeum 16 000 forintnyi foglalója e célra távolról sem volt elég, s különben is számolni kellett a visszafizetés eshetőségével. És mégis JANKOVICH újra fürkészett, újra vásárolt, kivált régi magyar könyvritkaságokat, hazai és szomszédos országbeli kéziratokat, okleveleket, érmeket, pecsétnyomókat és egyéb régiségeket. „Udvari szállítója" ettől az időtől kezdve a rendkívül ügyes, fürge, de nem egészen megbízható LITERATI NEMES Sámuel lett. Ez a homályos múltú ember — nem igazi művelt antikvárius — egészen 1842-ben bekövetkezett haláláig rengeteg dolgot közvetített hozzá. LITERATI — fennmaradt napló jegyzeteinek tanúsága szerint — beutazta az egész országot a nyugati szélektől egészen Erdélyig, sőt ellátogatott Horvátországba és Dalmáciába is, mindenütt főleg kolostorokban és nemesi kúriákban kutatva felvásárolható régiségek után. Amikor egy-egy útjáról visszaérkezett Pestre, JANKOVICH nyomban hivatta, bemutattatta magának frissen szerzett dolgait, és ha kedvére való darabokat talált, nyomban megvette azokat. 1838 óta ismét volt férőhelye, ha pénze nem is. LiTERÁTitól ugyanis leginkább hitelre vásárolt, ami pénzügyi helyzete bizonytalanságára enged következtetni.

191 Öt-hat év elmúltával, tehát meglepően gyors ütemben ismét ezer és ezer könyvvel, kézirattal és műtárggyal telt meg JANKÓVICH háza. A gyűjtés menetét ekkoriban sajnos nem tudjuk lépésről lépésre nyomon követni, hasonlóképpen nem tudjuk az új téka ritkaságait sem kimutatni, miként az első gyűjteménynél megtehettük; itt meg kell elégednünk a gyűjtemény nagy kategóriáinak bemutatásával, ami azonban önmagában is sokatmondó, mert meggyőz arról, hogy e második gyűjtemény is kiváló értékű volt. Ezt a bepillantást számunkra egy, JANKOVICH által 1844 elején készített kimutatás teszi lehetővé, egy kérvény melléklet, amely JÓZSEF nádort kívánta 188. OSZK kézirattár, Fond 16/5. OL Jankovich-lt., P. 1285., raksz. 3., nr. 188., ff. 140-142. 189. OSZK kézirattár, Fond 16/5. 190. Uo. 191. OSZK kézirattár, Fond 16/31., 32., 33. 155