AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

a Csepel-szigetnél jégtorlaszok zárták el, rázúdult Pest városára. A Múzeum-kert is hamarosan víz alá került. HORVÁT Istvánnak és famulusainak néhány katona segítségével emberfeletti erőfeszítés árán sikerült csak a Múzeum könyveit és egyéb kincseit viszonylagos biztonságba helyezni.

182 Ez a gondoskodás azonban nem volt elég. Nem volt szabad megfeledkezni a belvárosi JANKOViCH-ház gyűjteményeiről sem, hiszen már azok is a Múzeumé voltak. HORVÁT és munkatársai tehát 17—19-én a szintén veszélyeztetett Hatvani-utcai házba is kiszálltak és beládázták az ott levő gyűjtemények legbecsesebb részeit (kódexeket, okleveleket, egyéb iratokat és műkincseket) és a vármegyeháza fegyvertárába szállították.

183 A nem elsőrangú állományrészeknek, így a magyar könyvtár zömének elvitelére csak valamivel később, április 2-án került sor; ezt az 52 ládára való anyagot a budai várkerületben, az Országos Levéltár, illetőleg az Országos Pénztár épületében helyezték el.

184 A nagy mentési munkálat azonban még ezzel sem ért véget. Egy, a nyár folyamán tartott építészi vizsgálat ui. a Múzeum-épületet is olyan állapotban levőnek találta, hogy az abban való további megmaradás lehetetlenné vált. Innen is ki kellett költözni. JÓZSEF nádor utasítására HORVÁT István augusztus és szeptember hónapban a Múzeum valamennyi gyűjteményét, ideértve a Széchényi Országos Könyvtárt is, áttelepítette a Ludoviceum Üllői úti új palotájába. Itt nyert elhelyezést a JANKOViCH-féle ún. külső könyvtár, képtár, szoborés fegyvertár is, s később (1840-ben) ide került a megyeházáról a kódex- és oklevélgyűjtemény is.

185 A nagy árvíz tehát nemcsak a jA^KOViCH-gyűjteményeknek tervszerű gondos átvételét hiúsította meg, hanem magát a Nemzeti Múzeumot és Könyvtárt is üzemképtelenné tette. A Ludoviceumban való elhelyezést ui. JÓZSEF nádor csak átmeneti szállásnak, menedékhelynek tekintette; sem az épületnek a várostól való viszonylag távoli fekvése, sem az ottani belső helyzet nem volt alkalmas a muzeális gyűjtemények kiállítására, illetőleg a könyvtár használatára. Ugy gondolták, hogy az új múzeumpalota, amelynek építése az árvíz után erőteljes ütemben megindult, két-három év alatt elkészül, s a visszaköltözésre és megnyitásra nem kell sokáig várni. Ám az építkezés csaknem egy évtizedig elhúzódott, s így ugyanennyi időre a Múzeum és Könyvtár is csaknem teljes passzivitásra kényszerült. HORVÁT István könyvtárőr a lezárt könyvesládákból csak azokat nyitotta fel, amelyekből egyes kutató tudósok igényeit kielégíthette. Nem haladhatott előre a jANKOViCH-könyvtár összeírása sem. A legbecsesebb kincsek (kódexek, hungarikumok stb.) — tudjuk — nem is voltak kéznél, ami pedig helyben volt (a külföldi anyag), az ládákba zárva várta a kedvezőbb idők eljövetelét. A ludoviceumi tízéves (1838—1847) kihelyezés idején vajmi kevés történhetett e tekintetben. Az összeírás kiváltképpen ROTKREPF (MÁTRAY) 182. A Múzeum kincseinek megmentéséről BERLÁSZ Jenő: A Széchényi Könyvtúr az 1838-«' árvíz idején. = OSZK Híradó. 1968. 161-164. 1. HORVÁT Istvánnak JÓZSEF nádorhoz írt idevágó jelentése, OSZK Igazgatósági irattár, Alapítványi és egyéb fontos iratok gyűjteménye 174. 1838. márc. 18. 183. MÁTRAY, i. m. 40. 1. 184. OSZK Igazgatósági irattár, Alapítványi és egyéb fontos iratok gyűjteménye 180. JÓZSEF nádor—HORVÁT Istvánhoz 1838. márc. 28. és 181. HORVÁT István—JANKOVICHIIOZ 1838. május 30. 185. OSZK uo. 182-183. JÓZSEF nádor-HORVÁT Istvánhoz 1838. jún. 19. - 188., 190., 194. HORVÁT István—JÓZSEF nádorhoz 1838. szept. 16., okt. 6. és nov. 4 — Vö. MÁTRAY, i. m. 40-41. 1. 153