AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

átvételi mód, amely JANKOVICH kívánsága szerint került alkalmazásra, reménytelen. Ehelyett azt ajánlotta, hogy az átadás-átvétel összeírás nélkül, tömegesen (in globo) lepecsételt ládákban hajtassék végre. Ezt a megoldást azonban JANKÓ VICH nem fogadta el, csupán abba volt hajlandó beleegyezni, hogy egy napidíjas írnok legyen megbízva az összeírással, olyasvalaki, aki kötelezettséget vállal a munkának néhány hónapon belül való lebonyolítására. Ilyenként ajánlotta a nádornak IVANICH Zsigmond antikvárius könyvkereskedőt. A két álláspont összeegyeztethetetlennek bizonyult, következésképp az ügy holtpontra került.

173 Innen csak 1836 tavaszán tudott elmozdulni, amikor negyedfélévi várakozás után megtörtént az adásvételi szerződés országgyűlési ratifikációja. g) Az adásvétel jogerőre emelkedése Ez, a mindkét fél számára olyannyira fontos aktus azon a nevezetes diétán ment végbe, amely 1832 decemberétől 1836 májusáig ülésezett és — mint ismeretes — elindította az ország avult feudális társadalmi-gazdasági rendjének polgári szellemű átalakítását.

174 Ettől a gyűléstől JÓZSEF nádor mindenképpen elvárta a JANKÓviCH-szerződés jóváhagyását, sőt ennél többet is várt tőle: tetemes költségmegajánlást a Nemzeti Múzeum új palotájának felépítésére. S várakozásában nem csalódott. Idevágó javaslatai valóban simán elfogadásra találtak, noha ez esetben nem arról volt szó, — mint minden más korábbi diétális megajánlás alkalmával —, hogy ti. az ország jobbágynépére háruló terheket szavazzanak meg. Ez esetben a nádor — az 1807: 2. te.-re hivatkozva — azt kívánta, hogy maguk a kiváltságos rendek (az 51 nemesi vármegye, a 35 szabad királyi város, a 16 szepesi város, Fiume és a hajduvárosok) vállalják a szükséges összegek megfizetését. A rendek a Nemzeti Múzeumról szóló 1836. évi 37. törvénycikkben csakugyan magukra vették a jANKOViCH-gyűjtemény szerződésszerű 100 000 forintnyi vételárának terhét, sőt — a nádor kívánságára — további 25 000 forintot biztosíttak a gyűjtemény másod- és harmadpéldányainak megváltására is. Mindezen felül ugyanebben a törvénycikkben még kimondták azt is, hogy e nemzeti múzeumi palota felépítésének költségeit 500 000 forint összegben szintén fedezik.

175 jANKOViCHnak most már egednie kellett. 1836 márciusában beleegyezett gyűjteményei zömének, a külföldi könyvtárnak krudában való, tömeges átadásába, illetőleg a Múzeumban történő utólagos összeírásába. JÓZSEF nádor pedig belátva, hogy segéderő igénybevétele nélkül a számbavételt lebonyolítani nem lehet, hozzájárult egy napidíjas írnok alkalmazásához.

176 Májusban HORVÁT István már arra nézve tett javaslatot, hol lehetne a jANKOViCH-féle tömérdek könyvtári és régészeti anyagot elhelyezni.

177 Mielőtt azonban e kérdés tisztázódott volna, június 17-én és 23-án Pest vármegye két kiküldöttjének, mint törvényes tanúknak 173. OSZK Igazgatósági irattár, a 169. 'jegyzetben, idézett irat, valamint 139. JÓZSEF nádor válasza HORVÁT Istvánnak, 1835. júl. 8. 174. HORVÁTH Mihály, i. m. I. köt. 288-459. 1. 175. Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. Szerk. MÁRKUS Dezső. 1836—1868. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 71-72. 1. 176. OSZK Igazgatósági irattár, Alapítványi és egyéb fontos iratok gyűjteménye. 139., 142. JÓZSEF nádor levele HORVÁT Istvánhoz, 1836. március 21. 177. Uo. 143. HORVÁT István levele JÓZSEF nádorhoz, 1836, május 2. 151