AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

volt, nem kapunk. Az előzmények után ez bizonyára nem látszott többé szükségesnek. Viszont annál becsesebb statisztikai adatszolgáltatásban részesülünk. Ezt a tényt igen szerencsésnek kell tartani, mivel az 1817-i tájékoztató e tekintetben majdnem teljes bizonytalanságban hagyott bennünket. De nemcsak ezért, hanem amiatt is, mivel e számadatok alkalmasak arra, hogy kiküszöböljék azokat az ellentmondásokat, amelyek e gyűjtemény nagyságát illetően az irodalomban előfordulnak. 143 Az ismertető először azt hangsúlyozza, hogy a magyar könyvtár szerkezetileg két alapvető csoportra tagolódik: I. magyar nyelven írt könyvekre, II. idegen nyelven írt hungarikumokra (amelyek lehetnek akár magyar szerzők művei, akár idegeneknek Magyarországról írt művei). Úgy látszik tehát, hogy a hungarika-gyűjtés már ismert ötféle vezérlő szempontja a téka felállításában nem játszott szerepet. Ilyen messzemenő részletes elkülönítés a kezelési gyakorlatban nyilván fölöslegesnek tűnt. Ehhez képest katalógus is csak kétféle volt: egy a magyar nyelvű művek és egy az idegen nyelvű hungarikumok számára. Mennyiségileg e két alapvető csoport így oszlott meg: I. magyar nyelvű nyomtatvány volt kb. 12 000 szám, II. idegen nyelvű nyomtatvány volt kb. 50 000 szám. Mindennemű hungarikum együtt kb. 62 000 szám. Figyelemre méltó, hogy az ismertető itt kötetek helyett következetesen „számokról" beszél, ami alatt modern nyelven bibliográfiai egységeket kell érteni. Hogy miért teszi ezt, az kiderül idevágó kiegészítő információjából, amely szerint az egész hungarika-gyűjtemény igen nagy mennyiségben tartalmazott ún. „kisded munkácskákat", azaz mai szóhasználat szerint kisnyomtatványokéit. Ezek mintegy 200 vastag folio, quarto és octavo nagyságú tékát töltöttek meg, tehát tulajdonképpen csak ugyanannyi kötetként lettek volna elszámolhatók. Hogyha viszont minden egyes tékára 100—100 egy- vagy kétleveles kisnyomtatványt számolunk, akkor ez már 20 000 számot (egységet) tesz ki. így válik érthetővé és elfogadhatóvá az állománynak 62 000-nyi szokatlanul magas darabszáma.

144 Az, hogy a valóságos könyvek kötetszáma mennyi volt, nem tűnik ki a tájékoztatásból.

145 A magyar különgyűjteményekvől a szóban forgó JANKOViCH-cikk sajnos még hiányosabb és zavarosabb eligazítást ad. Közérthetően fel sem sorolja az idetartozó gyűjteményi osztályokat — mint a FEJÉE-féle 1817-i ismertetés tette —, hanem beéri azzal, hogy néhány, nem a legszerencsésebben kiválasztott példára utal. Mint különleges értékű gyűjteményt kiemeli a fa- és rézmetszeteket, illetőleg a részben hozzájuk tartozó eredeti dúcokat. A metszetekről azt mondja, hogy azok mintegy 60 tékára valót tesznek ki, a dúcok pedig kb. 100 db-ot.

146 A metszetek 143. Magyar hajdankor. 8. 1., KKOMPECHEE, i. m. 23. 1. és WURZBACH, i. m. X. Bd. 78. 1. 144. WUEZBACH (i. m. X. Bd. 78. 1.) 63 000 darab hungarikumról szól; ezek közül szerinte 50 000 db idegen nyelvű volt, 12 000 pedig magyar nyelvű. JANKOVICH kisnyomtatványai, amelyek e nemű gyűjteményünk legértékesebb részét alkotják, sajnos máig sincsenek katalogizálva. 145. De ki tűnhetik a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában őrzött Bibliographia Hungartcáhól. L. a 112. jegyzetet! 146. Magyar hajdankor 9. 1. 143