AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

Ezzel a gyűjtőköri tágulással természetesen jelentékeny mennyiségi növekedésnek is kellett járnia. De — ismerve az újabb szerzemények általános jellegét — a gyűjtemény korábbi (I—VI. és VIII.) tagozataiban is tetemes gyarapodást kell feltételezni. S hogy csakugyan így is történt, azt JANKOVICH szóban forgó Tudományos Gyűjteménybeli közleményében konkrét számadatokkal igazolja. Valószínű ugyan, hogy ezek a számok becslés útján és nem tényleges kötetszámlálással alakultak ki, mégis nincs okunk a valóságot megközelítően kifejező voltukban kételkedni. JANKOVICH ui. vételi szerződései és könyvkereskedői számlái alapján szerzeményeinek kötetszámáról könnyen készíthetett korlátolt pontosságú összesített kimutatást. Idevágó statisztikája a külföldi gyűjtemény egyes osztályainak nyomtatott kötetszámáról a következőket közli.

138 Osztály I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII IX.| X. XI. XII. Együtt Kötetszám 1200 1600 2500 3500 7000 1000 600 1000 1200 1000 ? 80 16,180 Ez a 16 180-as kötetszám a szláv és a francia gyűjtemény hiányzó adataival talán túlzás nélkül 17 500-ra emelhető fel, hiszen csak a szláv téka már 1817-ben 800 kötetre ment. Ha e részben csupán 25 százalékos gyarapodással számolunk (a német tékának 50 százalékos volt a növekedése), akkor is állományát 1000 kötet körül kell feltételezni. A francia tékára 400 kötetet számlálni pedig bizonyára nem túlzott. Ha végül figyelembe vesszük, hogy a külföldi téka 1817. évi nyomtatott könyvállományát 8000—10 000 kötetre becsültük, akkor ehhez képest másfél évtized folyamán mintegy 75—118 százalékos gyarapodást állapíthatunk meg. A középkori kódexállományról JANKOVICH meglehetősen hiányos és homályos információval szolgál. Megjegyzi, hogy tékájában közel 200 olyan pergamenkódex található, amely klasszikus latin és görög szerzők műveit tartalmazza, s hogy ezenfelül vannak még középkori szerzőktől eredő latin, német, szláv, francia és oláh nyelvű kódexei is.

139 Ami közlésében a „klasszikus" jelzőt illeti, azt nyilván tévesnek kell tartanunk. Ha figyelembe vesszük ugyanis, hogy FEJÉR és MEDNYÁNSZKY egy évtizeddel korábban az antik szerzőktől eredő kódexek számát egybehangzóan csupán 30-ra tette, s ezek mellett mintegy 100 középkori kéziratos művet regisztrált, akkor nyilvánvaló, hogy az 1830. évi 200 kötetnyi állományba az utóbbiakat is bele kell érteni. Mert semmiképpen sem lehet azt feltenni, hogy 1817—1820-tól 1830-ig 170 darabbal gyarapodott volna a klasszikus autoroktól származó kódexállomány. Valószínűnek az tartható, hogy e tíz év alatt a 130 kötetnyi teljes latin nyelvű kódexgyűjtemény 70 darab, ugyancsak vegyes, antik és középkori írásművet felölelő kézirattal lett gazdagabb. Következtetésünk helyességét BARTONIEK Emma autentikus kódexkatalógusával igazolhatjuk. Ebből is az tűnik ki, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött jANKOViCH-eredetű 1830. évi latin nyelvű kódexgyűjtemény teljes egészében teszi ki a 200-as kötetszámot.

140 138. Magyar hajdankor, 7 — 8.1. Vö. WURZBACH, i. m. X. Bel. 78.1. Itt 13 600 kötetről történik említés. 139. Magyar hajdankor 9. 1. 140. BARTONIEK, i. m. Bizonyságomat az egyes kódexek possessor-adatainak számbavételével, illetve összesítésével nyertem. 141