AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

mindenkinél nagyobb részt vállalt, nagyobb érdemet szerzett a szóban forgó feladat végrehajtása körül, aki a gyűjtőtevékenységet a szellemi és anyagi kultúra minden területére kiterjesztette, — váratlanul a középnemesség soraiból került ki. Csaknem másfélszáz év távlatából ma már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy legfőként JANKOVICH Miklósnak, az ő rajongó lelkesedésének, páratlan áldozatkészségének és kiváló hozzáértésének köszönhető, hogy Nemzeti Múzeumunk és ezen belül Széchényi Országos Könyvtárunk alig egy emberöltővel az alapítás után kezdeti szerény állapotából hirtelen kibontakozhatott s valóban méltó, országos reprezentánsa lett ezredéves anyagi és szellemi kultúránknak. Olyan nagytömegű, változatos összetételű és felmérhetetlen értékű szellemi és műkincs (középkori kódex, nyomdászati ritkaság, az antiktól a neoklasszicizmusig terjedő képző- és iparművészeti tárgy, köztük sok világhírű darab) került JANKOVICH gyűjteményével a nemzet birtokába, amely messze meghaladta a Széchényi-féle alapítvány kereteit és becsét, s egyáltalában felülmúlt mindent, amit az alapítványok és ajándékok összessége mindmáig jelent intézményeink számára.

5 '2. A Jankovich-család anyagi és szellemi felemelkedése Ami JANKOVICH elhivatottságának konkrét kibontakozását illeti, az nyilván nem a véletlen műve volt, hanem a vele született hajlamon túl különleges családi és különféle külső kulturális hatásoknak az eredménye. A családtörténet adataiból — bármennyire gyérek is azok — több olyan tényt lehet kielemezni, amely hozzásegít JANKOVICH szellemi habitusának megértéséhez. A JESZENICEI JANKOVICHOK nem tartoztak a honfoglaló eredettel dicsekvő törzsökös középnemességhez, nevük bizonysága szerint idegen eredetűek voltak, s különben is csak a 18. század közepe táján emelkedtek fel a módos birtokos nemesek közé. Eredetileg a horvát végekről, a török elől menekült szegény szabadok, afféle hétszilvafásak lehettek, akik a Felvidéken, egy Trencsén megyei kis faluban, Jeszenicén találtak új otthont maguknak.

6 Nemesi jogállásuk sem volt régi keletű. Armálisukat 1686-ban, Budavár visszafoglalása évében nyerték, úgylehet, éppen a felszabadító háborúban szerzett érdemeikért. Voltaképpen tehát olyan famíliáról van szó, amely önerejével küzdötte fel magát a szegénységből, az ismeretlenségből a jómódba, a rangos, tekintélyes nemesség szintjére. Az efféle társadalmi-vagyoni felemelkedés a kései feudális időkben nem csupán szerencse dolga volt. Feltörni rendszerint csak azok a családok tudtak, amelyek nemzedékeken át az átlagost meghaladó katonai erényekkel, vagy az új időkben különös jelentőséget és társadalmi megbecsülést nyert intellektuális készültséggel rendelkeztek. A JANKOVICHOK úgy látszik mindkét lehetőséggel élve igyekeztek boldogulni. Családfájukat szem előtt tartva, az egymást követő nemzedékek pályáját a következőkben vázolhatjuk. 5. JANKOVICH nagyszerű régészeti és műkincseinek ismertetésével máig is adós a Magyar Nemzeti Múzeum.Ennek a rendkívüli jelentőségű gyűjteménynek csupán egy részéről, a szépművészeti alkotásokról készült szakszerű, bár korántsem kimerítő feldolgozás. ENTZ Géza: Jankovich Miklós a műgyűjtő. = Archaeologiai Értesítő. LII. 167 — 279. 1. 6. NAGY Iván: Magyarország családai. V. köt. Pest 1859. 302 — 308. 1. 112