AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. Az Országos Széchényi Könyvtárban levő, bibliográfiailag még le nem írt régi magyar nyomtatványok. (6. közlemény.)

101. [Kassa 1659, vagy nem sokkal azután.] [Czeglédi István.] [A megtért bűnösnek a lelki harcban való bajvívásáról. 1—3. rész. (Csatázó léleknek lelki diadalma.)] 8°, 790 /// 1. Csupán nyolc levélnyi töredék, több példányban. E munka első része 1659-ben jelent meg Kassán (RMK I. 942.). Ennek elöljáró beszédében ( )(

4a lap) azt írja Czeglédi, hogy műve második és harmadik részének már „csak kevés hijok; azokat is Magyar kerefztyénségh, hamar időn . . . kezedhez küldőm." Amint Révész Kálmán megállapította (Magy. Könyvszle. 1881. 329. 1.), ugyancsak Czeglédi írja egy 1666-ban megjelent másik munkájában (Egy veres tromfosdit játszó sandal barátomnak ... meg-piricskéltetése, 458., ill. helyesen 358—359. 1.), hogy a Csatázó Léleknek második könyvét elsikkasztották a nyomdában, neki is csak egy példánya maradt, és amint a továbbiakban olvashatjuk Czeglédinél, arra igyekszik, hogy művét újra kiszedesse a nyomdával. Az előkerült töredédek közül az első levél az említett, 1659-ben megjelent első rész utolsó két lapjának (561 — 562.) a szövegét tartalmazza, de a hátlapon már az eddig ismeretlen második rész szövegének a kezdetét is ott láthatjuk. A töredék további levelei mind a második, ill. részben talán már a harmadik részből valók. E töredékekből úgy tűnik, hogy Czeglédi munkája folytatását nem külön nyomatta ki, hanem az első résszel együtt, most már mint teljes kiadást, töredékeink pedig valószínűleg ebből a teljes kiadásból valók. Nem tartjuk valószínűnek viszont, hogy a második és harmadik részt tartalmazó nyomtatás elsikkasztása folytán tervbe vett és 1666-ban tervként megemlített új kiadás töredékei volnának a kezünkben, már csak azért sem, mert egy ilyen nagy terjedelmű munkából — ha megjelent — bizonyára maradt volna reánk példány, és ha nem is maradt volna, legalább a híréről tudnánk. Ettől eltekintve azonban, már csak azért sem tartjuk lehetségesnek ezt a feltevést, mert az 561. és 562. lap nyomtatása — bár eltér töredékünkben — mégis annyira hasonló az 1659. évi kiadás megfelelő lapjainak nyomtatásához, hogy ezeknek évekkel később való szedése teljességgel elképzelhetetlen. Az 561. lap második sorának kurzív szövegébe például három helyen tévedésből egy-egy antikva betű csúszott bele. Pontosan ugyanúgy áll ez a szedés töredékünkben is, ami arra mutat, hogy az eredeti szedést mindjárt az első rész kinyomtatása után felhasználták a készülő teljes kiadáshoz is, csak itt-ott módosították, majd a hátlapon alakították át és toldták hozzá a teljes kiadás folytatólagos szövegét is. Egy későbbi kiadásban, amely 1666-ban csak mint távolabbi terv van megemlítve, és amely így több mint hét évvel később jelent volna meg, ez az említett tévedés nem ismétlődhetett volna meg. Ezt a lehetőséget tehát kizárhatjuk. Még egy harmadik lehetőség is felmerülhet, és ez az, hogy a most előkerült töredékek egy elsőnek tervezett kiadásból valók volnának, és a közismert első rész csak azért jelent meg külön, mert a további részeket elsikkasztották a nyomdából. Ezt azonban nem tartjuk valószínűnek, mert akkor nem írná Czeglédi az első rész elöljáró beszédében, hogy munkájának második és harmadik részeire „mutatót már Iften lelki gyámolokat; . . . melyeknek csak kevés hijok; azokat is Magyar kerefztyénségh, hamar időn lelki épületedre kezedhez küldőm." Töredékeink tehát minden valószínűség szerint az első rész kiadásakor már sajtó alatt levő, teljesnek szánt második kiadásból valók, amely 1659-ben vagy nem sokkal azután készült el, részben vagy egészben, és tűnt el rejtélyes körülmények között. Nyomtatója ennek a kiadásnak is minden bizonnyal ugyanaz a Severinus Márk volt, akinél az első kiadás készült. Amint a töredékeket tartalmazó borítékon az egykori tulajdonos, TodoreszJcu Gyula keze írásával olvasható, a szóban forgó leveleket két 1701-ben, Kolozsvárt megjelent, egybekötött munka (RMK II. 2064. és 2065.) fedeléből áztatták ki. A töredékeiben fennmaradt műről ez van még a borítékra írva: „Kassai nyomtatvány 1660—80 körül? (Varjú.)." Ugy látszik, Varjú Elemér is látta a kiáztatott leveleket és talán az ő valószínűsítése után állapította meg Todoreszku, hogy azok Czeglédi egyik munkájából valók. Ezzel a nyolc levéllel egy olyan nyomtatványból került elő néhány kis részlet, amely a maga korában is majdnem teljesen ismeretlen maradt, hiszen a szerző is csak egyetlen példányt tudott megmenteni belőle magának. Elfogatásakor nyilván ezt is elkobozták tőle •ellenfelei. (Jelzete: RMK I. 1579/a.) 221