AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

rekedtek középkorvégi állapotukban:

75 avult gazdasági-kulturális berendezettségükben nem nyújtottak alkalmat, lehetőséget szélesebb intellektuális tömörülésre. Az új polgári műveltségű értelmiség tehát — csakúgy, mint az előző évszázadok tanult rétege — igen tekintélyes részben kénytelen volt vidéken, falvakban szétszóródni, lelkészi vagy gazdatiszti alkalmazásban keresve magának egzisztenciális alapot. Falusi elszigeteltségében és igénytelenségében pedig nem tudott magasabb kultúrküldetést teljesíteni. A feudális társadalom teljességgel képtelen volt arra, hogy ezt a kulturális diaszpórát valami módon összefogja, táplálja, támogassa.

76 Ez a tehetetlen közömbösség akadályozta meg — egyebek mellett — a középnemességet is abban, hogy valóságos kultúrréteggé fejlődjék. Eletének későbbi szakaszaiban, különösképpen királyi biztosi működése során (1785/86), majd az 1790/91. évi országgyűlés idején Széchényi ismételten tanúja volt olyan kísérleteknek, amslyek az értelmiség szervezetlenségén akartak segíteni. Ilyeneknek lehet tekinteni a nálunk is nagy számban megalakuló szabadkőműves páholyokat, amelyek ha kibontakozhattak volna, átmenetileg kultúrhivatást is betölthettek volna. Ám 1795-ig, a páholyok feloszlatásáig ebben az irányban legfeljebb tervezgetések folytak. Többet ígértek az akadémiaalapítási kísérletek.

77 Ezek egyikében Széchényi maga is részt vett. 1790. október 3-án éppen az ő pesti házában latolgatták — Kazinczy, Nagyváthy János, Orczy László és Podmamczky József részvételével — egy tudós társaság életrehívásának lehetőségeit.

78 Tudvalevő, hogy ebből a tervezgetósből éppúgy nem lett semmi, mint a Bessenyei—Révai-féle közismert nagyszabású elkéj)zelésből

79 vagy Decsy Sámuel koncepciózus javaslatából.

80 Az akadémiai gondolatban annyira kidomborodtak a tudatos nemzeti célok, hogy ezeket a bécsi udvar saját birodalmi érdekeire nézve egyenesen veszedelmeseknek tartotta.

81 A diétái rendek pedig, bár a magyar nyelv felkarolása érdekében indított értelmiségi mozgalomhoz rohamos gyorsasággal és egyre fokozódó lelkesedéssel csatlakoztak, egy tudományos intézet jelentőségét ekkoriban még nemigen voltak képesek felfogni.

82 Széchényiben alighanem éppen ezeknek a kísérleteknek a sikertelensége és kilátástalansága érlelte meg az elhatározást arra, hogy rendkívüli méretű mecénási feladatként magára vállalja egy olyan intézmény létesítését, amely — ha nem is adhat szervezetet az ország nagyra hivatott intellektualizmusának —, de mindenesetre messzemenő konkrét segítséget nyújthat alkotómunkájához, ahhoz a munkához, amely egy új történelmi-társadalmi tudat kialakítására volt hivatott. Nem lehet kétséges, hogy azok a gazdag élettapasztalatok, amelyekre Széchényi 15 — 20 évi közéleti működése során szert tett, végérvényesen meggyőzhették őt arról, hogy az 1790 óta áhított új Magyarországot a feudális nemesség a maga egyoldalú avult jogi műveltségével s verbalizmusban kimerülő erőtlen diétális politikájával aligha lesz képes létrehozni; hogy a nemzeti felemelkedéshez elengedhetetlenül szükséges az új értelmiség közreműködése is. Ugyanezt különben a kilencvenes évek hatalmas arányú publicisztikai irodalma

83 expressis verbis is kifejezte, nem hagyván kétséget az iránt, hogy értelmiség nélkül szó sem lehet ezután nemzeti értelemről, nemzeti öntudatról, önérzetről; hogy csak az értelmiség teremtheti meg a nemzet irodalmát, tudományosságát, művészetét, fejezheti ki egyéniségét, sőt a társadalmi-politikai reform programját is szakszerűen és korszerűen csak az értelmiség fogalmazhatja meg; egyáltalában értelmiség nélkül a magyarság nem zárkózhatik fel a fejlett európia nemzetekhez. .74