AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

volt az éremkatalagus szerkesztője, Schönwisner István (1738 - 1818) pesti numizmata professzor, és a kéziratkatalógusé is, Miller Jakab Ferdinánd (1749- 1823) . az Országos Könyvtár első őre, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója.

10 Utalnunk kell egy fontos formai mozzanatra is. Az a tény, hogy a kezdődő magyar nyelvmozgalomnak ezekben az éveiben — amikor már a tudományok megmagyarosításának programja is hangot kapott —, az Országos Könyvtár katalógussorozatát Széchényi Ferene latin nyelven jelentette meg, bizonyára nem volt véletlen. Okát nyilván nem abban kell keresni, mintha Széchényi a magyar nyelvet valamiféle intellektuális gőggel lenézte volna, vagy éppen elvi ellenzője lett volna Bessenyeiék programjának, hiszen ő arisztokráciánknak ama kévései közé tartozott, akik a magyart anyanyelvként sajátították el, és gyermekkorukban hazai falusi környezetben gyakorolták. A latinítás itt minden bizonynyal más célra irányult: valószínűleg arra, hogy kifejezésre juttassa azt az alapítói szándékot, mely szerint az Országos Könyvtár mint kultúrkincs és kultúreszköz nemcsak született magyaroknak van szánva, hanem a magyar korona minden népének. Erre látszik vallani különben az új könyvtárnak Biblioteca Regnicolaris elnevezése is, amely a Biblioteca Nationalis ellenében rövid időn belül általános érvényre jutott.

11 íme, ilyen mély értelmű jelek voltak már eleve leolvashatók arról a katalógusvállalkozásról, amelyet Széchényi okkal tartott az alapító aktus szerves, kiegészítő részének, mert tisztában volt azzal, hogy a gyűjtemény szellemi kincseinek az ország elé tárása enélkül nem lehetséges. A téka állománya ugyanis már megnyitásakor meghaladta azt a határt, amelyen alul autopsziával is áttekinthető lett volna. így hát még a fővárosi látogatók sem igazodhattak el benne, a vidéki érdeklődők meg egyáltalán fogalmat sem alkothattak róla. Ebből a felismerésből szükségképpen adódott Széchényinek az az elhatározása, hogy mindkét magyar hazában (az anyaországban és Erdélyben), de szükség esetén a határokon kívül is mindenkinek, akinek az Országos Könyvtár anyaga munkájában támaszul szolgálhat, katalógusát tiszteletpéldányként megküldi. S ezt az elhatározást még az alapítás évében tett követte: 1802-ben — József nádor engedélyének kikérése után — megkezdődött a nyomtatott kötetek szétküldése.

12 Az akciót gondos előkészítés előzte meg. Irányelveket az igényjogosultak jegyzékének összeállításához nyilván maga a gróf adott, a kidolgozást pedig két tudományos munkatársa, a már említett Tibolth Mihály és Miller Jakab Ferdinánd végezte. Maga az expedíció több fázisban zajlott le, igazodva az egymásra következő kötetek megjelenéséhez. A névsor éppen ezért nem maradhatott változatlan; alkalomról alkalomra revideálni kellett. Innen van az, hogy a Széchényi levéltárban több variánsa maradt fenn.

13 Közülük az egyik — mint jeleztük — a Magyar Könyvszemlében nyilvánosságra került. Megjegyezzük, hogy az egyes jegyzékek között mutatkozó kisebb-nagyobb eltérések a mi vizsgálatainkat nem zavarják; munkánk ui. kiváltképpen a névsorok társadalomtörténeti értelmezésére irányul; a számszerű adatok pedig volumenükben nagyjából egyezők. Az alábbiakban tehát mind strukturálisan, mind statisztikailag szemügyre fogjuk venni Széchényi Ferencnek e nagyszabású könyvtár-propagandáját. Vizsgálódásunk elsőrendű alapjául a Széchényi levéltár II. csomójának 70. sz. alatt őrzött jegyzékét választottuk; emellett a Bártfai Szabó által kiadott jegyzéket mint ellenőrző eszközt használtuk. Kiinduló pontul legyen szabad a névjegyzék alapvető tényeit táblázatosan szemléltetnünk. .38