AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

szeretnénk olvasni valamit azokról a társadalmi hajtóerőkről, szükségletekről, amelyek ezt a korszakos jelentőségű intézményt létrehozták; hasonlóképpen hiába keresgélünk olyan részletek után, amelyek a könyvtárból kisugárzó hatásokról, társadalomalakító munkáról szólnának. Az Országos Széchényi Könyvtárnak az egykorú társadalomban játszott szerepe századunk elején nem volt tudományos érdeklődés tárgya. Jellemző, hogy magának az alapítónak ide vonatkozó intencióira sem volt kíváncsi a kutatás. Kísérlet sem történt arra, hogy Széchényi családi körülményeinek, kultúrájának, pályafutásának, életfordulatainak tényei és nagy életműve, a könyvtáralapítás között összefüggéseket keressenek. Legfeljebb néhány személyi ráhatást vett észre az irodalom (Kovachich Márton Györgyét és Hajnóczyét), de azt, hogy az általuk jelentkező szubjektív kezdeményezések mögött társadalmi igények húzódtak meg, senki sem ismerte fel. Észrevételünk jogosultságának meggyőző bizonyítékaként legyen szabad egy olyan fontos forrásgyűjteményre hivatkoznunk, amelyet maga Széchényi Ferenc helyezett el annak idején az Országos Könyvtárban, mégpedig nyilván azzal a célzattal, hogy az utókornak kétségbevonhatatlan hiteles vallomással szolgáljon a Könyvtár társadalmi fogadtatásáról. Mintegy félezer darab levélről van itt szó, amelyeket a történelmi Magyarország, s részben a külföld közéleti és szellemi jelesei, illetőleg különböző kulturális és politikai testületek intéztek a grófhoz abból az alkalomból, hogy ajándékképpen megkapták tőle az Országos Könyvtár nyomtatott katalógusait.^ Szó van továbbá néhány terjedelmes névjegyzékről, amelyek ennek a korrespondenciának tulajdonképpen az előzményét alkotják, úgy értve, hogy ezek regisztrálják Széchényinek a szóban forgó személyekhez és intézményekhez írt megkereséseit, azokat a leveleket, amelyekkel katalóguskiadványát nekik felajánlotta, illetőleg az Országos Könyvtár gyarapítására őket felhívta.

3 Másfél évszázad óta kínálkozik tehát itt egy becses gazdag kútfőanyag könyvtárunk alapításával kapcsolatos némely fontos mozzanatok leméréséhez — felhasználatlanul. E kitűnő lehetőséggel annak idején Kollányi nem élt. Ismerte a korrespondenciát s mégis figyelmen kívül hagyta. Ugyanígy járt el Kollányival egy időben Fraknói Vilmos is, aki az Országos Széchényi Könyvtárnak 1875 — 1879-ig volt őre (igazgatója), a kor egyik legjelesebb historikusa, Széchényi Ferenc életrajzírója. A témával foglalkozó szakemberek közül csupán Bártfai Szabó László, a Széchényi család történetének monográfusa tanúsított némiképpen eltérő magatartást. Igaz, könyvének Széchényi Ferencről írt fejezetében ő is mellőzte a szóban forgó források feldolgozását, de annyit mégis megtett, hogy a katalógusszétküldéshez használt egyik névjegyzéket közzétette a Magyar Könyvszemlében. Adva van tehát számunkra a feladat: egyrészt feltárni a katalógussal megtisztelt személyek és közösségek jegyzékéből Széchényi alapítói intencióit, másrészt a válaszlevelek tüzetes tartalmi elemzése nyomán megállapítani, mennyiben értette meg a társadalom Széchényi törekvéseit. Jelen tanulmányomat csupán a feladat első felének szentelhetem. A társadalmi rezonancia kérdésével később külön kívánok foglalkozni. 56