AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

vált sérelmei sem romboltak kevésbé. A személyi ellentétek talán még a táborok­nál is roncsolóbb mérget termeltek. Ez volt a helyzet az irodalom berkeiben. Az irodalmon kívül pedig: „Hovatovább szinte ismérve lett a magyar írónak — írta Illyés Gyula —, hogy élete egy-egy pontján feltámadjon ellene az iroda­lom alá szorult betűrovók hada és megpróbálja a bekerítést és leterítést, termé­szetesen mindig irodalmon kívüli ürüggyel ... Egyáltalán kedvem ellenére van személyekkel példálózni, most mégis erre kényszerülök. Márait a szélsőjobb kerít­getné, Szabó Lőrincet a szélsőbal, Némethet, Verest mindkettő." Móriczot szinte mindenki kerítgette és igyekezett leteríteni. „Kassák vagy Füst nevét nem lehet kiejteni a diák kultúregyesületekben, Erdélyiét és Sinkáét a munkásszervezetek­ben ... Illés Endrét, nemzedékünk legapolitikusabb íróját, az urbánusok egyik szellemi vezére azzal száműzte hívei irodalmi tudatából, hogy fasiszta. Az utánunk jövő korosztályokban a helyzet ugyanez." 37 Az egység mégis megszületett. Munka kezdődött, olyan amilyent nem látott még a magyar irodalom. A későn észrevett falutűz oltásában vesz részt így min­denki, aki mozdulni tud. Az értékek védésén túl a jövőt is menteni kellett. Schöpflin Aladár és Gellért Oszkár a Nyugat nagy nemzedékéből állt az élre.. A második nemzedékből nemcsak Illyés, hanem Keresztury Dezső is a munka nehezénél volt. A szerkesztőség belső tagjaként szervezett, olvasott, szerkesztett ha kellett. (Keresztury Dezső: „Az Eötvös Kollégiumot vezettem. Onnan bevit­tem azokat, akik tudtak és vállalták a harcot, A Pester Lloydtól, amelynek kultúr­rovatát vezettem, szintén vittem a legjobbakat. A legjobbakat mondom, mert a becsület forradalma mellett a minőség forradalmát is vállaltuk." 40 Illyés Gyula és Tamási Áron Móricz Zsigmond támogatását szerezte meg. Illés Endre a kiadó­nál válogatta az írókat a Magyar Csillag számára. Cs. Szabó László és Örley István a Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott. Sok íróval kerültek kapcsolatba. Örley, a lap helyettes szerkesztőjeként is sokat segített Illyés Gyulának. A harmadik nemzedékhez tartozott ő is, de az egész nemzedék követte Illyést). „A lap tábo­rában az egész nemzedék helyet kapott, mégpedig avval egységben." 41 Rónay György: „Illyés Gyula személyesen jött hozzánk. » Rajtatok a sor « — mondta.. Mi láttuk és tudtuk: valóban nekünk is menni kell." 41 A magánosok, a táborokon; kívüliek is megtalálták az utat a Magyar Csillaghoz. A veszély érzete, az egyén szándéka, az író megmaradásának igénye mellett világos alapelvekre is szükség volt. Mert az agyonhajszolt, meghurcolt írók már nem hittek akármiben és akárkinek. A tiszta szándék és a világos szavak Illyés Gyula tollából kerültek a köz­tudatba : „... Az irodalom nem akkor totális, ha minden író ugyanúgy gondol­kodik és ír, hanem ha mind ugyanolyan jól írja meg a maga külön gondolatát Nem először írom le, hogy az irodalom úgy szaporodik és terjed, mint a sejt,, osztódással. Minél többféle, annál gazdagabb és erősebb. Milyen a kert, amelyben csak egyfajta virág nőhet, tehát szükségszerűen csak egy évszaki?" 43 Illyés „egy asztalhoz ültette az ellenfeleket". Az 1941. október elsején megjelent első és az azt követő számok mutatták ezt. Ha kézbe vesszük az újszülöttet, láthatjuk, hogy formára, külsőre a Nyugat lenne, mert még a Mikes Kelement ábrázoló embléma is a helyén van. Csak a tartalomjegyzék fölött az új cím olvasható: Magyar Csillag. És a szerkesztő' neve helyén, ahol valamikor Osváth, Babits, Móricz neve volt olvasható, Illyés; Gyula és Schöpflin Aladár neve állt. A lap terjedelme 64 oldal, azaz négy ív volt.. 422

Next

/
Thumbnails
Contents