AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

keresi, ne a Tár alatt, hanem a Magyar alatt keresse. 1914 júliusáig még a porosz katalogizálási forma szerint vétettek fel a címek, mi már az eredeti címek szerint katalogizáltunk. Az első félév címeit tehát átalakítottuk. 2. A betűrendes jegyzékben ritkított betűkkel tárgyszók alatt is megtalálja a kereső, hogy valamely szakban milyen könyvek jelentek meg. A próba fogja megmutatni, hogy ezt az újítást érdemes-e tökéletesíteni. Hogy a keresőnek így kényelmesebb, az első pillanatra is természetesnek látszik. 3. A szakjegyzékben, mely a kötetet bevezeti, lényeges változás nem történt. Nem azért» mintha nem lett volna rá szükség, hanem azért, mint mintája, a Heinrich-féle szakjegyzék, a jövő esztendővel gyökeres változásokon fog átmenni. . . . Csak az egyes tudományok nagyon rosszul jártak az előző évkönyvekben. A címek korábbi megfogalmazásaiból kimaradtak pl. Szépművészet, Művelődéstörténet. Az előbbit az 1. csoportba, utóbbit a 10-be tettük."

60 A Corvina anyagát a Központi Statisztikai Hivatal kötelepéldányai alapján egészítették ki, s ennek következtében az 1913. évi 1928 könyvcímmel szemben 2607-et sorolnak fel. A könyvek címleírása teljes, az árat is mindig feltüntetik. A könyvjegyzék után a magyar hírlapirodalomról kapunk képet, szakok szerinti összeállításban. A Magyar Könyvészet második része a Könyvkereskedelmi Címtár, amelyben a könyvkereskedők, könyvkiadó vállalatok, antikváriusok, kölcsönkönyvtárak, zeneműkereskedők pontos címét találhatjuk. Pikier Blanka és Kőhalmi Béla az 1915. évi könyvészetet az 1914. évihez képest némileg megváltoztatva szerkesztette. 1915-ben már teljes erővel éreztette hatását a háború, s ez meglátszik a meggyérült könyvtermésen. A megjelent könyvek száma: 1913-ban 1914-ben 1915-ben 1928 2607 1880 Néhány könyvcím után a szerzők figyelmeztetik a kutatót, hogy a könyv•cím hiányos. Ezekhez a címekhez újságkivágások révén jutottak, de a könyvet magát megszerezni nem tudták. „Amennyivel több címet adunk itt, mint amennyit a könyvkiadók és bizományosok beküldte könyvekből összeállítani lehetett volna — számokban 882-őt — azt jórészt ... a Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának és könyvtárosának köszönhetjük, kik készséggel támogatták munkánkat. . .. Ennek a támogatásnak értéke különösen akkor tűnik ki, ha összevetjük, hány ismeretlen könyv címéhez jutunk a Statisztikai Hivatal könyvtárában, s mennyihez úgy, hogy újságkivágások és folyóiratok könyvrovata nyomán indítunk eredménytelen hajszát. De éppen az a tény, hogy mégsem nélkülözhetjük a lapok és folyóiratok közléseit, bizonyíték arra, hogy a könyvészet teljessége csak egyfélekép érhető el, ha a Nemzeti Múzeum nyomtatványi osztályával kapcsolatosan társadalmi szervek s elsősorban természetesen a Magyar Könyvkereskedők Egyletének bevonásával készülne az állami könyvészet."

61 Pikier Blanka és Kőhalmi Béla összeállításában jelent meg még a Magyar Könyvészet 1916. és 1917. évfolyama. Az 1917-es év könyvtermése már eléri — a forradalom felé való haladás jele ez — a legutolsó békés esztendő termését: «, szerkesztők 2713 könyvet sorolnak fel 1917-ben az 1916. évi 2363 címmel szemben, ez mintegy 14%-os emelkedést mutat. Az előző két esztendő Magyar Könyvészetéhez hasonlóan Pikleréknek most is a Központi Statisztikai Hivatal támogatásával sikerült megközelíteniük a teljességet. 411