AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

Ebben az időben Budapest Magyarországnak nemcsak gazdasági, politikai, szellemi és tudományos fővárosa, hanem az egyetlen nyugat-európai mértékkel mérhető szellemi központja is. Itt székeltek az összes tudományos és irodalmi intézetek, testületek, egyesületek, innen indultak ki a haladó szellemi mozgalmak. Ezzel szemben, ha a főváros tudományos könyvtárainak statisztikáját vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy közülük a legnagyobbak állománya együttesen nem tett ki egymillió kötetet. Ez az anyag kilenc helyen, a város különböző kerületeiben, különböző szerkezetű katalógusokban volt nyilvántartva. A naponta csak 6—7 órát nyitva tartó tudományos könyvtárakban a használat sem volt intenzív.

4 A vidéki tudományos könyvtárak teljesítőképessége ennél is csekélyebb. A legfontosabb gyűjtemények magán- és egyházi kézen voltak. Ha történeti kincsekben nem is vallottak szégyent, csak nagyon kevés volt az olyan könyvtár, melynek gyarapodása lépést tartott volna a korszerű követelményekkel. Feltárásuk sem volt összhangban az addigra kimunkált elvekkel és módszerekkel.

5 A népkönyvtárak — állítólag — azzal a céllal jöttek létre, hogy a „tudásnak és a műveltségnek félelmetes különbségeit a vagyonos osztályok és a proletárság között áthidalják". Mégis „be nem vallott, de összeállításuk elveiből igen sokszor kétségbevonhatatlanul kitűnő feladatuk" az lett, „hogy úgynevezett hazafias, erkölcsös, vallásos irodalommal" nem a proletárság tudását, hanem az erkölcsét hozzák közelebb a vagyonos osztályokéhoz, „vagyis a » lázadás « szellemét öljék ki belőle".

6 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége fennállása első éveiben a kulturális egyesületek útján létesített új könyvtárakat, később már önállóan folytatta ezt a munkát. Az általa létesített könyvtárak száma évről évre nőtt, és a vándorkönyvtárakkal együtt 9 év alatt 408-ra, együttese értékük pedig 393 370 koronára emelkedett

7

. Azonban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa mintajegyzéke rendkívül alacsony színvonalú volt, ennek következtében a népkönyvtárak állománya sem lehetett más. Külföldi szerzők nagyon kis számban szerepeltek. Ambrozovics-Meszlényi Ilona, Bánfi János, Böngérfi János, Kincs István, Vékony Antal regényei és versei például nagy számban fordultak elő, de Dosztojevszkij, Gorkij, Victor Hugo, Maupassant, Ibsen művei rá sem kerültek a listára. Az ismeretterjesztő rész is nagyon hiányos: a modern szociális problémákkal foglalkozó könyvek éppúgy hiányoztak, mint a természettudományos művek. Szabó Ervin, a magyar könyvtárügy legjelentősebb képviselője felismerte, hogy a két főtípus: a tudományos könyvtárak és a népkönyvtárak nem alkalmasak a művelődési szükségletek kielégítésére. Harcot indított a nálunk addig ismeretlen public libraryk hálózatának megteremtéséért. Ö és munkatársai a magyar könyvtárügy területén hasonló szerepet játszottak, mint Lenin a szovjet könyvtárügy tekintetében. Munkásságukban közös elem a nyugati könyvtárügyi reformok felfedezése, s a szocialista könyvtárügy megteremtésére irányuló törekvés. Szabó Ervin 1904-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárából került az akkor nagyrészt elavult statisztikai, közigazgatási és várostörténeti művekből álló Fővárosi Könyvtár élére. Ezt a gyűjteményt akarta a főváros lakosságát ellátó könyvtárhálózattá fejleszteni, s munkatársai segítségével részben azzá is fejlesztette. 400