AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Két „elsüllyedt" irodalmi folyóirat

kihordtam fájuk és szenük, némelyiknek a lábát is levágtam, kezemben maradt egy-egy kiráncigált szem, vér-szívó férgeket és agy-szárító gondokat csempésztem az ágyukba, tüzes keléseket varrtam a hátukra, korcsat-szülővé tettem az asszonyok méhét, mocskos imákat ültettem a férfiak szájába és a gazdagokhoz vittem az Istent is. Tudom, az öklök igazat akarnak, de az igazságnak kiszúrtuk a szemét és lesznek, akikhez sosem fog eltalálni. Sehonnai vagyok, szószátyár és gyáva: van magam-öröme és magam-bánata, tudok sírni egy fillért-érő lányért és csekély-kis betegségekért, természetesnek és igennek tartom, hogy vannak jólevők is hogy a betű, a hang, a szín, a forma nem mindenkinek való, jólérzem magam a jó társaságban, százszor mondom, hogy: én, én, én, — pedig vannak percek, amikor tiértetek sírok, dolgos, szegény, kihasznált emberek, nyúzott, hajtott, fáradtinú emberek, könnyes, öklös, véresszemű emberek, — de félek tőletek, és szeretlek is titeket, csókot adnék, de húzódom is akkor, mert nem gépszíj csattogás közt, de here-emésztéskor születtem, mert senki és semmi vagyok, kétrészű, szétvált, kétserpenyős ingatag mérleg és nem: egy, egyetlen, tömör, igaz egész, — rongy vagyok és érdemetlen, a magam rothadó húsát bálványozom — szidj meg, te kis proletárgyerek, üss pofon kifújt, kirepedt kis tenyereddel, vágj arcomba gyalázó szavakat s mondd utána: — Meghaltok mind, meghalsz te is. A folyóirat rangos voltát tanúsítja a második szám is, melyben Radnóti Naplóján kívül Illyés Gyula Szennyes sikátorok között című (A Sarjúrendekhen Szennyes sikátorok tövén címmel jelent meg: „Távoli korok, ti ózondús / vihar utáni tág idők! / kiknek jöttében úgy hiszek / emlékezzetek majd reánk ...") gyönyörű verse, s itt található a munkásmozgalomból jól ismert és Radnóti által nagyrabecsült Szőnyi Magda Napok című verse. Az 1932. évi második számban Berda Józseftől Vers a péklegényekről és Zélk Zoltán Erdőben című szép költeménye található: Lám, jó a medve: dörmög csupán s tűnődve néz a lány után, ki kötényébe gombát szedett s lopva, félénken hazatipeg. És jó a szellő: simogatva hízeleg az izzadt arcra, szalad a favágók után, kik ballagnak fáradt-sután. 394