AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Krúdy Zsuzsa: Egy régi fénykép hátára

Egy régi fénykép hátára KRŰD Y ZSUZSA E felvételen derűs, júliusi ég alatt, lombos fák között ketten ülnek egy öreg kerti padon. Egyikök délceg, mosolygós, varázslatos férfiú, aki akkoriban ünnepelte írói pályafutásának huszonöt esztendős jubileumát, a másik babát szorongató kislány. Egy apa és legifjabb gyermeke. — Apám és én. Az alkalom ünnepi. Születésem napja volt és a habostorta mellé, apu ötlete gyanánt, nem mindennapi ajándékot kaptam: Oszkár bácsit, a híres mesemondót. Pajtásaimmal már valóságos lázban vártuk Szálai Oszkárt,

1 amikor egyszercsak elhívtak az asztaltól. Alig akartam szótfogadni, különösen amikor megtudtam, hogy fényképezni fognak. Kelletlenül és türelmetlenül ültem le apu mellé, nem a fotósra, hanem a kedves mesélőre voltam már kíváncsi. így örökítettek meg bennünket: aput derűsen, megelégedetten, engem morcosan, durcásan. Elevenen él bennem ez a nap, de a többi is, amelyeket apuval tölthettem. Látom magam előtt, amint kora-, sokszor oly barátságtalan hajnalonként íróasztala előtt görnyed és vastag kerek tollszárral, hegyes tollal, diósgyőri árkusokra fáradhatatlanul rója gyöngybetűs sorait. — Megesik, hogy a papír elejére iniciálékhoz hasonló ábrákat rajzolgat. Ilyenkor „begyújtja magát, mint egy motort". Egész életében fanatikusan, szünnapot nem ismerőén dolgozott! Pihenő idejében vagy olvasott, vagy sétálgatott. Sohasem tétlenkedett. . . Második házasságából születtem, s anyuval együtt új életet, új reményeket jelentettünk számára. — Talán azért szeretett olyan gyengéden? Vagy, mert ón voltam a legkisebb ? — Felnőtt testvéreim magázták, én tegeztem, s ő hagyta. 384