AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Uroševic Danilo: A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében

azzal vádolta, hogy szerb és horvát szócsövek, s a bunyevác követeléseket elvetette. A szabadkai magyar lapok ebben odáig mentek, hogy azt állították: a bunyevác követelések megvalósíthatatlanok, és száz év múlva már a bunyevácok nem is fognak létezni. Válaszolva a Nevén közölte, hogy az ilyen nézetűek keserűen csalódnak majd, mert „midőn már ezerszámra jutnak el a bunyevác írásművek, könyvek és újságok a néphez, ábránd azt gondolni, hogy a bunyevác nyelv elfelejtődik"

33

. Az anyanyelvért vívott harc a bunyevácokat egyre inkább meglevő olvasóköreik köré tömörítette s arra utalta, hogy továbbra is igyekezzenek hasonló egyleteket és társulatokat létrehozni. Ekkor jelennek meg a színen a kisebb bunyevác ifjúsági csoportosulások is, amelyek 1896-ban meg is alakították „Kóló mladezi" (Ifjúsági kör) vagy „Ucena mladez bunjevacka" (Bunyevác Tanult Ifjúság) nevű egyletüket. Ez az ifjúság már Antunovic, Sarcevic, Mandic, Kujundzic és Modrosic hatása alatt nőtt fel. Nemzeti öntudata kiderül abból is, hogy egyesületének alapszabály-tervezetét mindkét nyelven, magyarul és bunyevácul is benyújtotta. Ennek harmadik pontja szerint az egyesület tagja lehetett volna mindenki, aki bunyevácul, horvátul vagy szerbül beszél. Az ifjúság szándéka az volt, hogy hasonló egyesületeket minden bunyevác helységben alapítson, azzal a különbséggel, hogy iskolázatlan bunyevác ifjak is tagjaik lehessenek. Nemzeti programja miatt azonban sem a helyi hatóság, sem pedig a belügyminisztérium nem engedélyezte az egyesület működését, csupán annyit engedtek meg nekik, hogy mulatságokat tarthatnak. Az egyesület így hát alapszabály nélkül tevékenykedett, de parancsot kaptak, hogy be kell fogadniok azokat is, akik nem tudják az említett nyelveket, az egyesület neve pedig nem lehet ,,Kolo mladezi", hanem csak „Ifjúsági kör"

34

. Az ifjúság, jóllehet tevékenységét nem engedélyezték, nem oszlott fel. Rendszeresen tartott mulatságokat, rendezvényeket és „prélókat" (fonókat) nemcsak Szabadkán, hanem más bunyevác helységekben is. Ehhez különösen a népi kaszinótól kaptak sok segítséget, amely rendelkezésükre bocsátotta helyiségeit, s tagjai közé fogadta a fiatalokat. A bunyevác ifjúság jelentős mértékben hozzájárult ahhoz is, hogy a bunyevácok még jobban elmélyítsék kajocsolataikat a horvátokkal és a szerbekkel. Valamennyi bunyevác réteg közül a legerélyesebben harcolt az anyanyelven történő oktatásért, a népművelésért. Támogatta pop-Paja Kujundzicot is abban, hogy megalakítsa bunyevác iskolaegyletét. Ám a hatóságok egyre fokozódó nyomása lehetetlenné tette, hogy az anyanyelv bevezetés terén bármiféle eredmény szülessen. Ez csak az első világháború után valósult meg — a Jugoszláviához csatolt bunyevác településeken. Baja, Bácsalmás és környéke nemcsak anyanyelvi oktatás nélkül maradt, hanem bunyevác könyvek és újságok nélkül is. Hiábavalók maradtak az 1911-ben megalakított Bajai Keresztény Olvasókör (Baj

ska krscanska citaonica) ezirányú erőfeszítései is.

35 Jegyzetek 1. Danica, 1866. 598. 1. 2. Uo. 1867. 673. 1. 3. Brankovo Kolo, 1902, 1349. 1. 381