AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Az első magyar ipari folyóirat, Joó János „Hétilapok"-ja
előfizetője volt, 44 még a Rajzolatok is mintegy 6—700 előfizetőt tartott nyilván. 45 A Hetilapok kismérvű elterjedtségében találjuk meg az okot: miért nem jelenhetett meg Joó lapja félévnél tovább talán még akkor sem, ha elérte volna a előfizetői számot. A Hetilapok utolsó füzeteiben a szerkesztő elkeseredett hangú folytatásos cikkében fordult a magyar társadalomhoz és pártfogóihoz további erőteljesebb támogatásért. 46 Sajnos, ez csak azokhoz jutott el, akik amúgy is megrendelték a lapot. Újólag kifejtette lapja célját és egyben mentegette az általa is jól ismert hibákért: „Előfizetőknek csekély száma nem mindenkor engedi meg a szerkesztőségnek folyóiratát szándéka szerint intéztetni." Kifejtette: „Czélul tűztem ki a mesterségek tökéletesedését, és kézművesek művelődését egy alkalmas folyóirattal elősegíteni." Itt tudjuk meg, hogy anyagi segítséget „az egri Érsektől nyert nemzeti hálára méltó segélyen kívül" nem kapott. Továbbá arról írt, hogy később mivel tudná megjavítani lapja nívóját: „Műtudományi folyóiratnak tökéletessé tételére szükséges volna legalább néhány műtudós, kik a szükséges tudományokkal bírván egyszersmind elég időt fordíthatnának arra, hogy a külföldi és egyéb újabb közlésre alkalmas tárgyakat külön osztályonként körülményes vizsgálat alá véve észrevételekkel megtoldanák, vagy éppen honi körülményeinkhez alkalmazva tetemes változtatásokkal (néha tán javításokkal is) bocsájtanák a közönség eleibe hibátlan rajzok kísérete mellett." Megtudjuk, „hogy eddig is igen fölötte sokat áldoztam, költségeimnek alig negyede pótoltatván ki". Ezután keserűen fakadt ki: „Soha nem hittem volna azt, hogy egy 12 milliós népességű hazában mellynek majd fele magyar és nem kis része gazdag, ne találkoznék legalább 2—300 olly lelkes férfi ki nem mondom saját hasznáért, hanem a honi műszorgalom, és így közjó előmozdításáért néhány forintot kiadni nem sajnállana." A Hetilapok létrejötte kiemelkedő jelentőségű volt a korabeli Magyarországon, ugyanis előtte egyetlen folyóirat sem közölt kézművesek számára műszaki jellegű rajzokat, mintalapokat, „mérték szerint" magyar nyelvű szöveg kíséretében. Csupán majd harminc évvel később a Magyar Mérnökegyesület Közlönye fog majd hasonló jellegű tevékenységet kifejteni, bár magasabb műveltségű rétegek felé. E tény jelentőségével a szakirodalom még nem foglalkozott behatóan. Joó János munkásságának elsősorban rajzoktatói és asztalosművészeti oldalára hívták fel a figyelmet. A Hetilapok és a Rajzolatok Gyűjteménye műszaki vonatkozású érdekességéről eddig csupán Turányi Kornélnak egy tanulmánya tesz említést. 47 Joó János Hétilapok]á,nak. az ismertetése után megállapíthatjuk, hogy ez a kezdeményezés, sikertelensége ellenére is, jelentős mozzanata a magyar sajtótörténetnek és mint ipari, műszaki jellegű lapalapítás is úttörő jelentőségű. Jegyzetek 1. Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Budapest, 1876.162. L 2. Voit Pál: Joó János egri rajztanár Magyar Athenaeuma. Bp, 1936. Berenczné Saár Zsuzsa: A magyar rajzkultúra egri hagyományai. = Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyvei. I. 1955. 3. Viszota Gyula: Széchényi Múzeum iratai között. — Művészet. 1905. 135—137.1. 4. Viszota i. m. 5. MTA Könyvtára Kézirattára, M. Nyelvt. 2-r. 23. sz. II. k. Joó János Mátyás: A Bajz, 370