AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kölcsönkönyvtárak és olvasókörök hazánkban az abszolutizmus idején

Fáy Andrásnak a „haza mindenesének" a reformkor irodalmi és politikai életeegyik legbuzgóbb, legodaadóbb résztvevőjének a művei. Scharpf kivételével mindenütt található könyv Petőfi volt szerkesztőjétől, Vakot Imrétől. A másik szerkesztő, Frankenburg Adolf művei is megtalálhatók mind a három helyen. A reformkor legbaloldalibb, legradikálisabb érzelmű prózaírója Vajda Péter, az, ő írásai szintén mind a három fent említett könyvtárban megvannak. Ezzel szemben érdekes módon Szigligeti, a népszínmű megteremtője, ki ez időben már pályája delén állt, csak Szombathelyen és Ungváron szerepel, igazi az utóbbi helyen 11 színművével. Az élő vagy a közelmúltban még élő költők közül Petőfi Szombathely kivételével mindenütt szerepel (Ungváron ugyan csak színműve, a Tigris és Hiéna található). Vörösmarty viszont csak Szatmáron hiányzik. Tompa és Garay János már csak Ungváron és Miskolcon lelhető fel. Aranytól csupán a miskolci könyvtárban akad négy mű. A lezárt életművű, akkoriban már klasszikusnak számító írók közül Zrínyi a legrégibb, kivel Ungváron és Miskolcon találkozunk. Kazinczy ugyanezen a két helyen van képviselve, mégpedig derekasan. Ugyancsak ez a két könyvtár az, melyben megtaláljuk Kisfaludy Károly műveit is. Kisfaludy Sándor viszont Miskolcon kívül Szombathelyen is szerepel. Berzsenyi Ungvár kivételével mindenütt megtalálható, Kölcsey viszont megint csak Miskolcon és Ungváron. Csokonai pedig csak Szombathelyen és Miskolcon. Végül itt kell megemlékezni az ez időben dívó almanachokról és emlékkönyvekről. Több helyütt is megvan az Eötvös szerkesztette híres Árvízkönyv és Vakot Imre Losonczy Phönixe, mely korának, az ötvenes évek elejének majdnem minden jelentős íróját megszólaltatta. A magyar történelemmel foglalkozó könyvek vizsgálatánál a szombathelyi kisszámú magyar könyvet figyelmen kívül hagyhatjuk, az eredmény egyáltalán nem kedvező. A kölcsönkönyvtárak olvasói alkalmasint elsősorban szórakozás céljából olvashattak, valószínűleg ez az oka, hogy míg a szépirodalmi könyvek többsége a magyar történelemből meríti tárgyát, addig a történettudomány alig van képviselve. Annál figyelemre méltóbb viszont, hogy a kevés történettudományi könyv felének az írója Horváth Mihály, az akkoriban emigrációban éld forradalmár püspök, a szabadságharc közoktatásügyi minisztere, a kornak Szalay László mellett legkiemelkedőbb történésze. Miskolcon megtalálható A magyarok történetének négy kötete, Ungváron pedig gróf Nádasdy életéről írt műve. Említést érdemel még Remellay Gusztáv könyve a magyar történelem nagy nőalakjairól, mely mind Miskolcon, mind Szatmáron megvan. (Érdemes talán megemlíteni, hogy a szerzőt, aki a szabadságharc alatt hadbíró ezredes volt, Világos után 15 évi várfogságra ítélték.) A közelmúlt forradalmat és szabadságharcot is idézi néhány mű, elsősorban Szatmáron. Tudnivaló, hogy a szatmári katalógus megjelenését megelőzték 1860—61 viszonylag szabadabb napjai, mikor átmenetileg sok mindent ki lehetett mondani és le lehetett írni, ami az előző évtizedben elképzelhetetlennek tűnt. Igaz ugyan, hogy a legsötétebb Bach-korszakban is megjelent néhány olyan könyv,, mely emléket mert állítani az elmúlt nagy és tragikus napoknak. Ilyenek voltak mindenekelőtt Jókai Sajó álnéven kiadott művei (Csataképek, Egy bujdosó naplója — az utóbbi Szombathelyen és Ungváron is megvan). Ilyen Szilágyi Sándornak — akinek bátor folyóiratát, illetve almanach ját egymás után tiltotta be és kobozta el a hatalom az ötvenes évek elején — A magyar forradalom napjai 1849 július elsője után című 1850-ben megjelent műve, amely megtalálható Szat350