AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Petőfi kortese, Vajda János barátja

a vállalatoknak kilátása állandóságra, nem lehet-e attól tartani, hogy egy úgynevezett téli szép reggelen megbuknak a tényezők; megbukik tehát a lap is." A lap, amelyről Rajkay Friebeisz István levelében szó van, a Bécsi Híradó, 1865. január 1-én indult meg Kecskeméihy Aurél szerkesztésében, a kormány félhivatalosaként. Hogy a Bécsi Híradó szerkesztőségének összeállítása nehezen haladt, arról az egykorú lapok is beszámoltak. „Kecskeméti úr — olvassuk a Fővárosi Lapokban — a múlt decemberben [1864] meglátogatta szerkesztőségünket," munkatársakat „próbált toborzani a félhivatalos „Bécsi híradó" szerkesztőségéhez szép Ígéretekkel, de eredmény nélkül".

45 A kérészéletű újság (1865. szept. 30-án megszűnt) inkább irodalmi és kulturális rovataival keltett némi figyelmet, nem utolsósorban azért, mert a más lapokból kiszorult irodalmi ellenzék több tagját, köztük Vajda Jánost is, sikerült megnyernie munkatársul.

46 * A kiegyezés után véget ér az a szerep, amelyet Kelemen Mór az évtized első felében irodalmi és sajtóéletünkben betöltött. 1867 után egy ideig az „Őfelsége személye körüli" minisztériumban, majd az igazságügyminisztériumban teljesít szolgálatot. A hivatali ranglétrán egyre emelkedik. A nyolcvanas években igazságügyminisztériumi tanácsossá, 1886-ban kúriai bíróvá nevezik ki. Evekig egyik szerkesztője a Közigazgatási Döntvénytárnak, munkáiban elsősorban a magyar börtönrendszer problémáival foglalkozik. Kelemen Mór pályája nemcsak irodalmi kapcsolatai miatt tanulságos — céloztunk már erre dolgozatunk elején. A reformkorban eszmélt, az 1848—49-es forradalom és a világosi katasztrófa élményével gazdagodottan férfivá lett honorácior sok tekintetben tipikus életútját járta meg ő az abszolutizmus korában. Emigráció, évekig tartó börtön vagy bitó, szervezkedés az önkény ellen, az egyik oldalon; nyílt árulás, a hatalomnak való sunyi behódolás, a másik oldalon; ezek voltak a honorácior-sorsnak is a leglátványosabb s egyszersmind legszélsőségesebb pólusai ebben az időben. Kelemen útja szürkébb, sok tekintetben tehát tipikusabb volt ennél. Petőfi kortese, az 1848—49-es szabadságharc honvédhadnagya, a KossuthnÓta börtönre ítélt szerzője sokat átmentett magában a nagy idők demokratizmusából, polgárosodás iránti igényéből. 1848—49-ből öröklött ellenérzése a nemesi Magyarországgal szemben csak újabb Ösztönzéseket nyert 1861, és még inkább 1867 után, amikor egyre világosabbá vált, hogy a forradalom idején még vállalt demokratikus, haladó elemek mindinkább kilúgozódtak a középbirtokos nemesség jó részének politikai gondolkodásából (vö. ebből a szempontból édesapjának írt, részben idézett leveleit). Demokratizmusára, polgárosodás iránti igényére valószínűleg nem voltak hatáá nélküliek Bach polgárosodást és demokráciát hirdető, részben meg is valósító célkitűzései. Talán ezzel is magyarázható 1856-os hivatalvállalása a helytartóságnál. Nem áll egyedül ezen a téren. Bach demagógiája 1850-ben a Pesti Napló plebejus körét is megtéveszti, munkára serkenti.

47 A Bach-éra út-, vasút-, csatornaépítéseiről, telekkönyvezéseiről Vajda János 1862-ben megjelent röpiratai éppúgy elismeréssel szólnak, mint ahogy a következetes polgári gondolkozásáról ismert Toldy István könyve, az Öt év története (1872) sem hallgatja el a. kor pozitív megnyilvánulásait. 344