AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Petőfi kortese, Vajda János barátja

mese mellett is, különösen 3 nagy hiánya van, mi innen a távolból csak inkább észrevehető mint kebelében — se három a tanulmány, a rend, és fegyelem hiánya [. .. ]."

17 „Innen úgy látszik — bár csak rosszul látszanék — összegezi tapasztalatait egy másik levélben —, hogy az országban sok még az elégedetlenség, a kormányellenzéki pártok hívei szaporodnak; a megyék nem akarnak kibékülni azzal, hogy autonómiájukat elnyelte a Parlamentarismus és miniszteri felelősség [...]. Hát még az országon kívül milyen nagy az elégedetlenség; a magyar ügy ellen minő dühösek a csehek, horvátok, s a németek is izgattatnak. A horvátokkal nehezen lehet boldogulni, a Reichsrathtal is meg fog gyűlni a baj. Hát ha még a nagy európai háború is hamarább talál kitörni, mint látszik. Tehát csak lementével dicsérhetjük a napot."

18 * Cikkei, elsősorban jogi problémákkal foglalkozó írásai, továbbra is föl-fölbukkannak a lapok hasábjain. 1861—62-ben a Török János szerkesztette Pesti Hírnök számára ír „bécsi leveleket". Tartalmas, évtizedekig tartó barátság fűzte Kelemen Mórt Vajda Jánoshoz. Barátságuk — levelezésük tanúbizonysága szerint — a hatvanas években élte virágkorát, de — ismét csak leveleikre hivatkozva — évtizedek múlva sem vesztett semmit meghittségéből. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Vajdának nemcsak az említett korszakban, de egész élete folyamán kevés olyan szívéhez közelálló, szinte rajongásig szeretett barátja volt, mint Kelemen Mór. Ismeretségük az ötvenes évek elején kezdődhetett. A Hölgyfutárnak, Divatcsarnoknak, Budapesti Viszhangnak, ahol Kelemen szárnypróbálgatásai megjelentek, Vajda János is dolgozott, illetve munkatársa volt. Összekapcsolhatta őket múltjuk hasonlósága, sok tekintetben azonos gondolkozásuk, és talán Török János személye is, aki mindkettőjüket pártfogolta életük egy-egy szakaszán. Vajda lapja, a Nővilág is hoz koronként Kelementől írásokat. Amikor pedig költőnk 1863. január 1-én átveszi a Magyar Sajtó szerkesztését, a Bécsben tartózkodó Kelemen Mórt kéri fel helyi tudósítójának.

19 Kelemen válaszát nem ismerjük. Hogy elfogadta-e a megbízást, adatszerűen nem tudjuk bizonyítani. Valószínűnek látszik azonban, hogy ő a Magyar Sajtó § kézjegyű bécsi levelezője. A § jelű munkatárs leveleiben sokat és avatottan foglalkozik jogi kérdésekkel, éppenúgy, mint ilyen tárgyú cikkeiben.

20 Kelemen ebben az időszakban K-n jegy alatt a Magyar Sajtó mellett, a Kovács Lajos szerkesztette Független számára is ír Bécsből kelt tudósításokat, jogi vonatkozású értekezéseket,

21 s ezekben az írásokban sok a stiláris és koncepcióbeli hasonlóság, a Vajda lapjában megjelent § jelű cikkekkel. Barátságuk Vajda Bécsben töltött éve során, 1864—65-ben mélyül el. Költőnk Kelemen Mór segítségével kerül Bécsbe, a magyar udvari kancelláriához, amikor röpiratai és Magyar Sajtó-beli írásai kedvezőtlen hazai fogadtatása következményeként, úgy érzi, hogy itthon már nincs számára hely.

22 A Bécsben töltött esztendő a számkivetettség, a keserű kudarc okozta csalódás éve a költő számára, mindezt elviselhetővé, sőt idővel talán még széppé is, az önzetlen barát, Kelemen Mór áldozatkészsége varázsolja. Vajda évek múltán is a meghatott hála hangján szól Kelemen jóságáról: ,,[...] én valósággal nagyon szeretnék neked valamivel szolgálni, ki engem barátságosan fogadtál, midőn igazán egész világtól el voltam hagyatva."

23 „Köszönöm szíves gondoskodásodat — írja más alkalommal —, ami annál bámulatosabb és lekötelezőbb szeretetreméltóság tőled, mert — hajh! — én neked még semmi szívességet sem tettem, sőt ... no de — másként leszen ezután! Sok kellemetlen és néhány kellemes eset (mint a tied) megtaníta, hogy nagyra kell becsülni a jó embereket.

24 ,,[...] két évi Pesten létem alatt — állapítja meg 340