AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: A Kármán József kiadások története. (Az író születésének 200. évfordulójára.)

lessz, hogy többet nyújtson Kármán, kitől sok fog kitelhetni, ha vezető Barátját lesznek". A felvilágosodás légkörében Kazinczy megérezte az Uránia létrejöttének fontosságát, és meglátta Kármán működésének jelentőségét. Az elsősorban művelődni vágyó nőolvasók szellemi igényeit szem előtt tartó folyóiratban a sorok között már a magyar jakobinusok szellemét érezhette. Martinovicsék bukása után az olvasóközönség igyekezett elfeledni az Urániával és Kármánnal való kapcsolatát. (A magam részéről azt sem tartom lehetetlennek, hogy az 1795 áprilisában a fővárosból Losoncra menekülő fiatal író azzal a szándékkal tért vissza szülővárosába, hogyha az uralkodói terror még szélesebb köröket venne célba, véget vet életének. Ez is egyik oka lehetett rejtélyes és máig tisztázatlan halálának.) Az Uránia egyetlen ismert recenziója a Bétsi Magyar Merkurius melléklapjában, a Bétsi Magyar Bibliothécábdun látott napvilágot névtelen kritikus tollából 1795-ben, a májusi szám 59. és a júliusi szám 93. lapján. Éppen nem lelkes hangon számolt be a folyóirat cikkeiről, s kárhoztatta azok stílusának gyakori germanizmusát: „Igaz hazafiúi hajlandósággal kérjük az érdemes írókat, hogy munkájuknak, mely nemzetünkre nézve ezer jó gyümölcsöknek termője lehet, folytatásán és tökéletesítésén azon buzgósággal, mellyel azt.kezdték, törekedjenek". Az első magj^ar nemzeti bibliográfia összeállítója, a kalandos életű Sándor István, művében, a Magyar Könyvesház, avagy a magyar könyveknek kinyomtatások ideje szer ént való rövid emlitésök c. 1803-ban, Győrben kiadott köny vészetének 207. lapján a következő bibliográfiai leírás található: ,,Vátzon. Urania. III. kötet. 8.[ad rét.] Kiadták Kármán És Pajor Gáspár". 1808-ban Pápay Sámuel A magyar literatúra esmérete c. művében, az első magyar nyelvű magyar irodalomtörténetben még megemlékezik róla: ,,A' Magyar Nyelv' és Literatúra' gyarapodásának nem kis akadályt vetett még eddig az, hogy a' magyar Aszszonyi Nem az idegen ízhez és olvasáshoz szokván, magyarul éppen nem olvasott; de az is igaz, hogy az eddig való írások jobbára tsak a' férfiak' oktatását 's mulatságát tárgyazták. Hogy tehát e' részben se szén vedgyen rövidséget a' Magyar Literatúra, két buzgó Hazafiak Ifj. Kármán József és Pajor Gáspár 1794ben Pestenn Uránia név alatt kezdettek, különösebben az Aszszonyi Nem' számára, fertály esztendőnként kiadni egy olly Folyó Munkát, melly minden megkívántató tökélletességgel fel lévén ruházva, beillett volna Európa' elsőbb Dániáinak tsínos kezeibe is, és mégis, ámbár a' nagyra törekedő Kiadók 289. Előfizetővel is megelégedtek volna, nem lehetett szerentséek ezen kis számot is öszveszerezni, 's ezen angyali munka, két három Darabja utánn félben szakadott." Az Uránia megjelenése, majd Kármán halála után közel fél század telt el, amikor a magyar irodalomtörténetírás megalapítója, Toldy Ferenc a Fanni hagyományait felfedezte. Igen fontos új adatokat ismertető bevezető tanulmány kíséretében 1843-ban kiadta a Nemzeti Könyvtár egyik köteteként Kármán József írásai és Fanni hagyományai c. gyűjteményes munkáját. Toldy könyvébe sajnos nemcsak Kármán művei kerültek be, hanem a folyóirat névtelen munkái közül mások írásai is. A felfedezés örömével mutatta be Toldy a Kisfaludy Társaságban a Fanni hagyományait, amelyet még egy „ismeretlen" írónő művének tartott, s melyhez, szerinte, Kármán csak bevezetőt írt: „Az éles szemű vizsgáló 332