AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Literáti Nemes Sámuel útinaplója

Literati Nemes Sámuel útinaplója KE LEGS ÉNYI ÁKOS A múlt századi magyar műgyűjtésnek kétségtelenül egyik legjellegzetesebb alakja Jankovich Miklós (1773—1846) „földbirtokos, kitűnő régiségbúvár, gyűjtő s a m. tudom, akadémia tiszt, tagja" — ahogyan Szinnyei írja róla a Magyar Zró&ban. Nyilván nem járt messze az igazságtól a Magyar Könyvszemle szerkesztője, amikor gyűjteményét úgy jellemezte, hogy ennél „gazdagabb magángyűjtemény az utolsó három században hazánkban nem volt, s ki tudja, a jövőben lesz-e valaha?"

1 De talán a kortárs Kovachich Márton György szavai is tükröznek valami igazságot erről az érdekes emberről. Kovachichot Széchényi Ferenc 1797-ben többek között azzal bízta meg, hogy szerezze meg Jankóvichtól a Hess-íéle Budai krónikát. Ezzel kapcsolatban Kovachich válaszát így ismerteti Kollányi Ferenc :

2 „A mi a Budai Krónikát illeti, tudja meg a gróf, hogy olyan emberrel van dolga, aki három zsidón és öt görögön túltesz. A könyvekkel való üzérkedés a kis ujjában van, s az uzsoráskodásból még Binz (bécsi könyvárus) is órákat vehetne tőle ... Ha 60 forintot ajánl neki, biztos, hogy kétszer annyit kér, ha 100 forintot, még többet kíván, vagy éppen szeget üt a fejébe az ajánlat, és még úg3^ sem adja oda." Ha Kovachichnak ez a jellemzése talán kissé erős is, azt bízvást feltételezhetjük, hogy értékes gyűjteményének összeállításához nem kis üzleti érzékre volt szüksége. És természetesen szüksége volt segítségre. Olyan emberekre, akik hajlandók voltak Tolnát-Baranyát bejárni az anyag felkutatására, a szemfülesség mellett némi tudományos alappal vagy hajlammal is rendelkeztek, s nem hiányzott belőlük az a bizonyos üzleti érzék sem, amely miatt a korabeli földesurak a „házi zsidót" tartották. Ilyen segítség volt Jankovich számára Literati Nemes Sámuel „erdélyi régiséggyűjtő (antiquarius)" — hogy vele kapcsolatban is Szinynyeit idézzük, aki szerint „különösen Jankovich Miklós gyűjteményét közel húsz évig gyarapította". Literati Nemes Sámuel (1794—1842) Marosvásárhelyt született nemes szabad szülőktől. Valószínűleg a régiségkereskedői foglalkozás hozta fel Budára 1830 táján, ahol a Kígyó utca 188. sz. alatt volt háza — valahol a mai Szalag utca környékén az I. kerületben. Régiségkereskedését Mamut cégér alatt nyitotta meg, ami arra utal, hogy nemcsak régi kéziratok, könyvek, fegyverek és műkincsek, hanem a természeti ritkaságok is érdekelték. Ez különben a Szinnyei által említett Értesítő leveléből is kitűnik, amelyben tájékoztatja a nagyérdemű publi317