AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

Mikor nyomják ?

65 A szótár azonban még ekkor sem volt kész, és nem is készült el. A Petrik-íéle bibliográfiában nincs nyoma, hogy a szótár csakugyan megjelent volna. Szinnyei szerint kéziratban maradt. Lehetséges, hogy a Kamara vagy a Helytartótanács levéltárába került. Adami a másik nagy művét, a magyar címergyűjteményt sem fejezte be. Hagyatékának ez a becses, annak idején Nagy Iván által is felhasznált része, heraldikai gyűjteménye és genealógiai jegyzetei a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, s ma az OSZK Kézirattára őrzi őket.

66 A Kamaráról szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül a hivatal leglényegesebb, de háttérben maradó elemeit, az embereket, a hivatalnokokat és könyvkultúrájukat sem. Hogy jótollú emberek voltak köztük, lemérhető kérvényeik, fogalmazványaik, leveleik stílusából. Egyesek közülük önálló műveket is írtak: ez azonban külön tanulmányt kívánna. Mégis meg kell említenünk a XVIII. század elején magyarul verselgető Rimaszombathy István írnokot és a latin költő Fülehy László titkárt. Ez utóbbinak Szinnyei két munkáját is említi.

67 Füleky 1726-ban írt és nyomtatásban megjelent költeménye üdvözlő vers Erdődy György kamaraelnökhöz. Mint ebből látszik, a Kamaránál is megvolt a barokk üdvözlővers szokása. Füleky verseiből bizonyára sok el is veszett: azok, melyeket a Kamara jegyzőkönyveibe írt bele, fennmaradtak. A Kamara hivatalnokai között bizonyára nemegy könyvgyűjtő akadt. Szinte bizonyosnak látszik, hogy csaknem mindegyiküknek volt több-kevesebb könyve, hiszen művelt ember akkoriban sem volt elképzelhető könyvek nélkül. A Kamara hivatalnokai pedig műveltek voltak. Sokat mond számunkra az az egy adat is, melyet a kortárs Korabinszky jegyzett fel, aki a Geographisch-historisches und Producten-Lexikon von Ungarn (1786) Pozsony címszavánál a nagyobb pozsonyi magánkönyvtárak birtokosai közt két kamarai tisztviselő nevét említi: Stettner Gábor tanácsosét és Szurkovics Miklós számvevőmesterét. Ezek könyvállományát sajnos nem ismerjük. Mindkét könyvtár tulajdonosát a dikasztériumoknak Budára való áthelyezésével 1784-ben követte új állomáshelyére. Mint látható, a Magyar Kamara a magyar könyvkultúra történetében a XVI—

XVIII. században jobbára passzív, végrehajtó szerepet játszik. Ez a szerep mégis fontos, hiszen annak az — egyébként nem nagyszámú — műnek, melyet a királyi hatalom támogatásra méltónak talált, anyagi támogatásához szükséges pénzügyi eszközöket előteremtette, ami nem volt könnyű dolog. Magatartását a könyvpolitikában a XVIII. század harmincas éveitől kezdve a kormányzat elsődleges szerve, a Magyar Kancellária és a Helytartótanács szabta meg. Az elterebélyesedő abszolutizmus időszaka még azt a kevés kezdeményező erőt is elsorvasztotta, ami a Kamara tanácsában a korábbi időszakban még fellelhető volt, mint a Müller-féle térkép eléggé egyedülálló példája mutatja. Passzivitása azonban csak a hivatalé volt, mert alkalmazottai, a számra folyton gyarapodó tisztviselők, ahhoz a kultúrréteghez tartoztak, mely e korszakban is az olvasótábor egyik szüntelenül növekvő bázisát alkotta. Jegyzetek 1. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL), Magyar Kamara Levéltára (a továbbiakban: MKL), Benignae Resolutiones (a továbbiakban: Ben. Res.) Liber 1. Folio 102. 2. Istvánffy Nicolaus

: Historiarum de Rebus Vngaricis Libri XXXIV. Coloniae Agrippinae 1622. RMK III/l 1350. 313