AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Dán Róbert: A szombatos kalendárium

chél. Alii. 2. Sam. 22. — Alii adhoc a v. 2.14 cap. Osea ad finem libri. Jejunium Godolia quod 3 Tysri celebrandum esset, transcendit ad primam feriam propter honorem Sabbathi, hoc est 4. Tysri Jejunium Kyppur, seu expiationis 10 Tysri ..." Befejező mondata „Sabat Bereschit 24 Tysri. Lectio sab. a prioris cap. Gen. usque ad v. 9.6-ti cap. Haftara. Ex Jesa 42 Cap. incipiendo a v. 5. usque ad finem v. decimi 43 Cap." Magyarul még annyit tesz hozzá ,,az többit lásd másutt,"

25 bizonyára a többi hónapok hasonló rendjét. Ez az összeállítás műhelymunka, amelynek részletes elemző szövege és néhány héberesen írt szava, mint pl. „Jechezchél, Chochelet i. est Ecclesiastes, Hosanna Rába, Bereschit (sch-val), Haftara stb" arra utalnak, hogy valamely zsidó kalendáriumi jegyzetei voltak Péchinek. Láttuk feljebb, hogy a héber naptárból átvett liturgiái útmutatások nem a szombatos kalendáriumhoz, hanem az imaszövegekhez kerültek használati utasításként. Mindez arra enged következtetni, hogy Péchi vallásszervező munkájában figyelembe vette, hogy a zsidó kalendárium, amelynek használata bizonyos előképzettséget igényel, még magyarra fordítva sem lett volna használható az egyszerű szombatos hivő számára. Ezért annak közvetlen naptári vonatkozásait, mint az újhold szabályait, a hónapok sorrendjét, a főbb ünnepek neveit, kalendáriumi rendbe állította fel. A bonyolultabb liturgiái utalásokat pedig a felhasználás helyéhez, magukhoz az imákhoz kötötte. Az így leegyszerűsített zsidó naptárral találkozunk a szombatos kódexekben. Mivel nyomtatott szombatos kalendárium nem lévén, általános gyakorlattá vált, hogy az imakönyvek, «nekeskönyvek másolásakor a naptári szabályokat is feltüntették. Ily módon természetes, hogy az esetek nagyobb részében csak a hónaptáblázatot és az igen fontos újhold számítási szabályokat találjuk meg a kalendáriumi feljegyzések között. Egyes esetekben, bizonyára kisebb gyülekezetek vezetői kiegészítették ezt az egyszerű hagyományozott kalendáriumot néhány kisebb gyakorlati tanáccsal. így pl. az 1707-ben bővített ún. Magyari Péter-féle énekeskönyv

26 tartalmazza a hónapok teljes jegyzékét „Nisan nállunk Április, Szent György hava, íj jar nállunk Május, Pünkösd hava ... Tisri nállunk Október, Mindszent hava ...". Közli azokat a módosító szabályokat is, melyek kijelölik, hogy az egyes ünnepek milyen napokra eshetnek a héten belül. Hasonló szöveggel találkozott Kohn Sámuel is ,,Az pesah ünnepe is nem nem lehet hétfőn, sem szerdán, sem pénteken .. .".

27 Végül tizenhárom szabályba sorolja fel a kalendáriummal kapcsolatos tudnivalókat. Ezek között használati utasítást ad, hogy milyen számítások útján lehet a keresztény naptárból meghatározni a szombatos ünnepeket. A 12. pontban így ír „Immár mind ezeket a megnevezett holnapoknak, csak a hold fordulását nézd meg, ha Dél előtt fordult meg avagy Dél után: Ha Dél előtt lészen meg az újság az nap lészen még az Új Hold Innepe. De ha Dél után lészen más nap kell tartani . . .", majd így oktatja a hivőt ,,és aval az Új hold innepével együtt számlálj osztán a Calendáriumból annyi napot, hetet, vagy holnapot a mennyi szükséges". Péchi héber kalendáriuma — luáchja — ez ideig nem került elő, minden bizonnyal osztozott a szombatos ideológia és rituálék kialakításában fontos szerepet játszó más héber könyvek sorsában. Orbán Elek feljegyzése szerint Péchi ládákba csomagolt könyvtárát és más ingóságait Graven generális prédálta el a Rákóczi-felkelés idején a György-Szentmiklósi templomból.

28 E könyvtár maradványainak, esetleg jegyzékének felkutatása nem csak a 301