AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdéséről V. WINDISCH ÉVA Az Országos Széchényi Könyvtár új épületének jegyében 1963-ban határozat született a majdani épületben létesítendő szabadpolcos kézikönyvtárak tartalmi megoszlásáról. A határozat értelmében az Országos Széchényi Könyvtár — más rendeltetésű szabadpolcos kézikönyvtárak mellett — egy mintegy 15 000 kötetes történettudományi szakgyűjteményt kíván majd létesíteni, és a magyar történettudomány kutatóinak rendelkezésére bocsátani. A történettudomány ilyen kiemelését a többi tudományszak közül az a körülmény indokolja, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, mint nemzeti könyvtár, természetszerűen legfőbb könyvtári bázisa a magyar történettudomány kutatásának: könyvállománya, különgyűjteményei, szerzeményezése, ill. a múltban legalább szerzeményezésének iránya mind predesztinálják erre a feladatra. Ehhez járul, hogy az elmúlt években felvetődött annak igénye is, hogy a könyvtár a nemzeti könyvtári jellegből amúgy is szükségszerűen fakadó kötelezettségét a történettudomány irányában a magyar történettudományi szakkönyvtári jelleg kimondásával is hangsúlyozza — eddigi feladatainak magasabb színvonalon történő, elmélyültebb megoldását vállalva ezzel ezen a területen. Az új körülmények között nyújtható speciális szolgáltatások egyike a történettudományi kézikönyvtár. Ennek létrehozása olyan vállalkozás, mely a nagy könyvtárak fejlődésében világszerte mutatkozó tendenciákat követi, sőt részben talán meg is előzi azokat. Egyidejűleg ugyanezeket a feladatokat — szakkönyvtári jelleg, s ennek jegyében létesítendő tudományos olvasóterem — kívánta vállalni a könyvtár az irodalomtudomány területén is. Az alábbiakban nem tekinthetjük feladatunknak, hogy a kézikönyvtárak létrehozásának folyamatát, az ennek kapcsán végzett sokirányú, tapasztalatok híján sokszor bizonytalankodva előrehaladó könyvtári és szakmai munkát, az érdemi munka bonyolult technikai ügyvitelét csak vázlatosan is ismertessük. Mindössze a munkálatok két, a történettudomány könyvtári ellátása szempontjából tanulságosnak látszó alapelemét kívánjuk bemutatni: bemutatni egyfelől a könyvtári dokumentumoknak azt a körét, melyeknek szabadpolcos elhelyezésével a könyvtár véleményünk szerint a történettudományi kutatásnak a legsokoldalúbb segítséget nyújtja; bemutatni másfelől azt a szakrendszert, mely e dokumentumok használhatóságát, kutathatóságát a legnagyobb mértékben biztosítja. Itt kívánunk röviden utalni arra a körülményre, hogy a történettudományi és irodalomtudományi olvasóterem párhuzamos felállítása a két terület nagyjából 2 80