AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Gombocz István: A nemzetközi kiadványcsere gazdasági vonatkozásai. Előzetes jelentés

A legtöbb központ mind külföldi, mind belföldi viszonylatban elvállalja a küldemények továbbítását. Az a három szocialista központ, amely elküldte a választ, csak a belföld felé továbbít. A továbbítás költségeit a központok mind maguk viselik, de egyes esetekben a belföldi portó az intézményeket terheli. A központoknak csak azokról a cserekapcsolatokról van áttekintésük, melyeknél közvetítő munkát látnak el, de ezekről sem vezet minden központ nyilvántartást. Csak 5 központ végez valamiféle koordináló tevékenységet és csak egy olyan ország van, ahol a cserét jogszabállyal rendezték. A központok nem vezetnek értéknyilvántartást az országuk és a külföld között folyó csereforgalomról. Az intézmények 1. Bár a beküldött 137 válasz földrajzi eloszlása nagyon egyenlőtlen, arra mégis alkalmasak, hogy képet alkossunk maguknak a könyvtárak többségének felfogásáról: általánosságban az a véleményük, hogy a csere egyrészt a könyvek és más publikációk egyik nélkülözhetetlen beszerzési módja, másrészt jó lehetőség arra, hogy az egyik ország a másikkal a maga tudományos eredményeit megismertesse, ami egyúttal a nemzetközi együttműködést és megértést is szolgálja. Mindebből következik, hogy a gazdaságosság szempontjai a cserénél háttérbe szorulnak vagy egyáltalában nem játszanak szerepet. 2-3. Csere céljából általában díjmentesen állnak a könyvtár rendelkezésére a saját vagy a felettes szerv kiadványai, míg a cserére felhasználandó kereskedelmi kiadványok megvásárlására a könyvtárak általában rendelkeznek kisebbnagyobb kerettel. 4. A könyvtárak többsége nem törekszik arra, hogy a csere feltétlenül egyensúlyban legyen, még kevésbé arra, hogy az árakat részleteiben számontartsa. Tudományos kiadványok esetében elsősorban az anyag belső értéke esik latba, de ezen kívül mégis figyelembe szokták venne a kötetek vagy folyóiratok esetén a címek számát vagy — igen ritkán — a lapszámot. A kereskedelemben kapható csereanyag esetében többnyire a könyv árát veszik alapul, de nagyon kevés könyvtár vezet pontos könyvelést. 5. A könyvtárak nem mérlegelik a csere gazdaságosságát, hanem ellenkezőleg, legtöbbször szívesen vállalják a munkabérben és kiadványanyagban mutatkozó többletkiadást annak érdekében, hogy a rendes kereskedelmi forgalomban nem kapható kiadványokat beszerezzék. Több könyvtár hangsúlyozta, hogy a csere nem csupán egyik módja a beszerzésnek, hanem egyúttal lehetőség is arra, hogy azr ország vagy egy-egy intézmény tudományos eredményeit a világgal megismertessék, ami viszont megéri a cserével járó költségeket. 6. A legtöbb könyvtár a cserét elsősorban a kereskedelmen kívüli anyag beszerzésére használja (akadémiai, egyetemi, egyesületi, hivatalos, nemzetközi és fölös kiadványok stb.), míg a kereskedelemben szereplő anyagot főleg vásárolják és csak másodsorban cserélik. A csere aránya magasabb a szocialista országok egyik-másik nagy könyvtára esetében. 7. A cserepartner országának gazdasági helyzetére vonatkozó kérdésre a könyvtárak többsége azt a választ adta, hogy a fejlődő országok esetében általában engedményeket tesznek. 264