AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Gombocz István: A nemzetközi kiadványcsere gazdasági vonatkozásai. Előzetes jelentés

küldemények továbbítását, akár postacsomagokban, akár teheráruként, gyííjtőládákban történik a szállítás. A továbbítószolgálat további gazdasági jellegű előnyei: 1. A vámhatóságok, postai és vasúti szervek bizonyos kedvezményeket biztosítanak a központok számára, amelyeket az egyéni intézetek aligha kaphatnának meg. 2. A gyűjtőládákban biztonságosabban lehet az anyagot szállítani az elkallódás veszélye tehát igen csekély. Nemcsak az említett előnyöknek, hanem a továbbítószolgálat lassúságának is lehetnek gazdasági jellegű következményei. Mind a Cserekézikönyv, mind W. Cox* hangsúlyozza a budapesti konferenciára benyújtott referátumában, hogy milyen jelentősége van a portóköltségeknek. Ha a külföldre irányított küldemények portója azonos lehetne a belföldi szállítási költségekkel vagy annál még alacsonyabb lenne, sőt esetleg teljesen megszűnne, akkor a gyorsaság és a gazdaságosság követelményét egyaránt meg lehetne valósítani. Ez persze utópisztikusán hangzik, de tudjuk, hogy vannak példák a kompromisszumra is. A brüsszeli csereközpont pl. a sürgős küldeményeket nem gyűjtőládákban, hanem közvetlenül postázza. P. Genzel arról ad tájékoztatást egy idevonatkozó tanulmányában,

5 hogy a Deutsche Staatsbibliothek megpróbálta hetenként és nem havonta exf>ediálni a gyűjtőládákat a 16 külföldi közjiont címére. Ez azonban annyira megnövelte a költségeket, hogy abba kellett hagyni és vissza kellett térni a ritkábban történő szállításokra. Genzel is úgy véli, ahogy azt már Maller Sándor is ajánlotta 1955-ben,

6 hogy a problémát csakis a sürgős kiadványok közvetlen postázásával lehet megoldani. A gazdasági hátrányok szempontjából érdemes idézni azt, amit W. Slab•czynski, a lengyel csereközpont vezetője ír erről a témáról:

7 „Képzeljük el, hogy ha pl. Vladivosztokból egy küldeményt akarnak feladni Japánba, akkor ezt előbb a moszkvai csereközpontnak kellene elküldeni, amely a küldeményt másokkal együtt a gyűjtőládában ismét a vladivosztoki kikötőn keresztül továbbítaná Japánba ..." „Mindebből nemcsak jelentős késedelem származik, hanem a szállítószervek felesleges megterhelése is." Mindezek ellenére mégis az a helyzet, hogy a gyűjtőládás továbbítómódszernél az előnyök vannak túlsúlyban, amit az is bizonyít, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Japán nem is olyan régen vezették be újra ezt a módszert. Hogy azután a központ által viselt költségek (személyzet, szállítás, csomagolás, helyiségek stb.) mennyivel alacsonyabbak mint amennyi lenne az érintett intézmények :által viselt költségek teljes összege, azt nem tudjuk és erre a kérdésre egy pontosabb kérdőív alapján is aligha lehetne válaszolni. Bár a kérdőív nem érdeklődött a vám, a portóköltségek és a szállítási feltételek helyzetéről, ezek annyira gazdasági természetűek, hogy röviden érintenünk kell az idetartozó kérdéseket. Ismeretes, hogy az UNESCO Csereegyezményei értelmében a szerződő államoknak mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy a központok a légkedvezőbb szállítási feltételeket élvezhessék. Mégis ezek a kérdések távolról sincsenek megoldva, még az Egyezményeket végrehajtó (ill. ratifikáló) államok részéről sem. Bizonyos kedvezményeket sikerült a csereanyag számára már eddig is elérni, így pl. az Egyetemes Posta Unió 1957-ben felhatalmazta az egyes postaigazgatóságokat, hogy a könyvek, újságok stb. számára •50%-os kedvezményt adjanak a nyomtatványokra megszabott általános díjakhoz képest. A könyvcsomagok súlyhatárát felemelték 5 kg-ra, sőt zsákban történő szállítás esetén 20 kg a felső határ. A légipostai díjakat szintén csökkentették •250