AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: Legújabban előkerült XVI. századi magyarországi, illetve magyar nyelvű nyomtatványok

ldadás szövegét követi, míg az évszám nélkül fennmaradt bécsi kiadás ezektől eltér. Ugyanakkor a brassói és az 1589-i debreceni kiadásban található „Josafátnak intése" című kis imádság a két bécsi kiadásból (a T

3

a lapon lenne a helye) hiányzik. A szövegösszevetés során számtalan szedési sajátosság került napfényre, amelyek a bécsi nyomdászoknak a magyar nyelvben való járatlanságát bizonyítják, így a kétjegyű betűket (gy, ny stb.) — az „y"-nak külön hangértéket tulajdonítva — az elválasztásnál sokszor kettészakították. A szókezdő verzálisok gyakran indokolatlan és túlzó használata is idegenül hat. Érdekes az a néhány adat, amely Az életnek kútfeje korabeli magyarországi elterjedéséről fennmaradt. A brassói kiadás előszavában

25 Nyirő János a nyomdász "arról ír, hogy a művet „Sepsiszentgyörgyön Daczó Ferencnél találtam". Néhány sorral később említést tesz Daczó Ferenc apjáról, Pálról is. Tehát ennek a székely családnak, amelyből több hadi tiszt is került ki,

26 Sepsiszentgyörgyön birtokában volt e mű egy példánya 1580 táján. Kemény Lajos a kassai levéltárból ismertette az Inventarium Joannis Galeni bibliopolae című 1583-ban kelt hagyatéki jegyzéket. Ebben a nyolcadrét alakú könyvek között szerepel,,Az Elednek uth fay a 7 exempl. d. 92"

27 vagy másik olvasata szerint „Az Elednek uth feye, 7 ex. d. 95."

28 Tehát Kassán 1583-ban az említett könyvkereskedő raktárában hét példányt leltároztak ebből a műből. Az életnek kútfeje fordítás. A mű latin címe Fons vitae volt. Legkorábbi kiadásai 1533-ból ismertek. Ez évben jelent meg mind latinul (Antwerpen, Martin de Keyser), mind Fonteyne des levens címmel hollandul (Delft, Cornelis Henricz. Lettersnijder).

29 A szerző, ill. összeállító neve ismeretlen. Egyes németalföldi források a munkát Willem van Zuylen van Nyevelt nevével hozzák kapcsolatba.

30 Nincs azonban meggyőző bizonyíték arra, hogy akár a szerző, akár a fordító ő lett volna. Mindenesetre az első megjelentetés körülményei németalföldi eredetre utalnak. Hamarosan több más nyelvre is lefordították az alábbi címeken: Der Brunne des Lebens (német), The Fountayne or Well of Lyfe (angol), Fontana de vita (olasz), La fontaine de vie (francia). Ilyen formában hamarosan szinte egész Európában elterjedt. Thienemann Tivadar szerint: ,,A Fons Vitae tipikus képviselője a reformáció első idejéből való imádságoskönyveknek: minden ízében biblikus, csupán a bibliából kiszedegetett idézeteket tartalmaz. Nem ima-encyklopaedia vagy formulare, hanem — Luther szellemében — csupán bibliai mondásokat ad az imára való készség fölkeltésére. A teljes hit által való üdvözülésnek igéje ebben a könyvben is az életnek, boldogságnak és megnyugvásnak forrása .. ."

31 A mű kétségtelen protestáns jellege ellenére sem volt kifejezetten kihívó a katolikusok számára, hiszen többségében bibliai idézeteket tartalmaz. Ez a körülmény, továbbá /. Miksa uralkodásának (1566- 76) viszonylag liberális felfogása tehette lehetővé e munka megjelentetését Bécsben, a szigorúan katolikus osztrák fővárosban. Jegyzetek 1. RMK I. (54, I. 84, I. 90, I. 98. 2. Documenta Romána histcriae Societalis Jesu in regnis olim ccrona Hungária unitis. II. Red. Ladislaus Lukács et Ladislaus Polgár. Rcmae 1965, 25. 1. — Monumenta Antiquae Hungáriáé. I. Ed. Ladislaus Lukács. Rcmae 1969, 425. 1. 214