AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Horváth Viktor: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai

3. Eredményeink fejlesztése, lemaradásaink felszámolása a továbbiakban több, egymással összefüggő probléma felvetését igényli. Ezek között első helyen kiadványaink előállításával kapcsolatos kérdéseket kell említenünk. Kiadványaink részint nyomdai úton (az utóbbi években a Népművelési Propaganda Iroda kényszerű közbejöttével, 1969 első negyedétől ismét önállóan), részint házi sokszorosításban készülnek. Kiadványaink anyagi alapja is ennek megfelelően van biztosítva könyvtárunk költségvetésében. A kiadványok számát egyrészt ez, ti. a költségvetésileg biztosított összeg nagysága (mennyinek van fedezete?), másrészt a nyomdai és a saját házi sokszorosító üzemünk kapacitása (mennyit lehet?), de nem kis mértékben a kiadványokat szerkesztő osztályok munkája (mikorra lesznek a tervezett kiadványok kéziratai nyomdakészek?) együtthatója szabja meg. Mindháromnak külön-külön is korlátai és problémái vannak. Helyénvalónak látszik néhány idevonatkozó adatnak közlése. a) Kiadványaink zömét az időszaki kiadványok teszik ki. (A rendelkezésre álló ívterjedelem közel háromnegyedét jelentik. 1967-ben 1175,6 A/5 ívből 844,9; 1968-ban 1195,9-ből 887,8 esett az időszaki kiadványokra.) Miután ezek házi előállításban készülnek, sokszorosító-üzemünk nyomókapacitásának mintegy 70 százalékát kötik le. A rendszeresen ismétlődő jellegű, ún. önálló kiadványok közül három évenként, négy kétévenként kerül közreadásra. Ezek átlagban 150 A/5 ív terjedelmet jelentenek. így az 1967 - 1968-as évek átlagával számolva a rendszeresen megjelenő időszaki és sorozati kiadványok a rendelkezésre álló kiadványi keret 86 százalékát kötik le. b) A bibliográfiai és adatközlő kiadványaink a tárgyévhez viszonyítva nemkívánatos lemaradásban vannak. Éves kiadványaink átlagosan kettő, kétéves kiadványaink kettő-három éves késéssel jelennek meg. Magyarázata elsősorban a feldolgozó munka szűk keresztmetszete, így felszámolásának lehetősége a nagyobb kiadványok esetében a. munka gépesítése irányába mutat. Ez azonban a költségvetésileg e célra biztosított anyagi fedezet és a házi sokszorosítási kapacitás növelését is szükségessé tenné. Közvetlenül kapcsolódik e kérdésekhez a kiadványok propagandájának és terjesztésének problematikája. Az alapkérdés itt is az, hogy a kiadványok propagandáját és terjesztését az OSZK azért nem vállalhatja, mert erre nincsen megfelelő szervezete. Ehhez közvetlenül kapcsolódik, hogy a kiadványi munka alapját képező költségvetési keret (az állami támogatás) felhasználásának jelenlegi formája és a könyvtár sokszorosítási üzemének kötött (nem különszámlás) működése egyaránt akadálya az új gazdasági mechanizmusból adódó lehetőségekkel való élésnek. Mindezek egy sor további nehézséget eredményeznek. Kiadványaink belföldi propagandáját és terjesztését az Állami Könyvterjesztő Vállalat, az MNB és az MFR terjesztését a Posta Központi Hírlap Iroda végzi. Az ÁKV bizományosként való közbeiktatása —- saját terjesztés hiányában — kényszerű, ugyanakkor nem egy szempontból hiányos. Csak a legfontosabbakat említjük. Az „Űj Könyvek"-kel kapcsolt propaganda és terjesztői tevékenysége lényegében csak a közművelődési könyvtárakat fogja össze, így hatóköréből az egyéb könyvtárhálózatok, amelyek kiadványainkat elsősorban igé200