AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

d) S végül a XVIII. századi külföldi (nem hungaricum jellegű) ritkaságok: S 8 Szerző Rövid cím Megjelenés G S •3 0 te aj PQí2 Szerző Rövid cím helye éve 106. 107. 108. 110. 112. 113. 115. Claramontius, Scipio Albertus Magnus Mohamed films Abdaliae Phile, Manuel Xystus Januarius Georgica curiosa De conjectandis cujusque moribus

... libri X. Von den Geheimnüssen der Weiber Alcoranus De animálium proprietate Officium pentaglotton Huttenus delaruatus Nürnberg Lugduni Nürnberg Lipsiae Trajecti ad Rhenum Neapoli Constanz u. Augsburg 1701 1704 1709 1721 1730 1741 1730 e) A ritkaságoknak minősített régi magyar kiadványokat csupán a Szabó Károly-, illetve Sztripszky-íéle számokkal jelezzük.

122 A dubnici gyűjteményben megvoltak az RMK II. osztályból a 97., 186., 632., 858. és 1491., az RMK III.-ból a 180., 362., 486., 704., 735., 933., 938., 1087., 1183., 1185., 1438., 2192., 4029., 4080., 4171. és 4721. jelzetűek; a Sztripszky-jegyzékből pedig az 1903. számú. Megjegyzendő, hogy Szabó Károly múlt század végi országos felmérése nyomán kiderült, hogy a felsorolt műveknek csaknem a fele (10 tétel) nem tekinthető raritásnak. A nagyobbik rész (13 mű) ritkasága azonban igazolódott. Ehhez képest: a) a hazai nyomdatermékek (RMK II.) közül unikumnak bizonyult s még ma is annak számít a 858. számú.

123 Igen kis létező példányszámról van tudomásunk a 632. és az 1494. sz. mű esetében is;

124 b) a külföldi (RMK III.) anyagból — hazai állományunk alapján — ritkaságoknak számíthatók: a 363., 735., 938., 1087., 1183., 1185., 1438., 4029. és 4080. sz. művek. 7. Külön katalógust készített M (Manuscripta) jelzet alatt Bucsánszky a dubnici könyvtár kéziratairól is.

125 E részben azonban nem járt el olyan szerencsésen, mint a ritkaságoknál. E csoportot ui. nem a saját megítélése alapján állította össze, hanem készen, minden változtatás nélkül vette át a korábbi könyvtári rendszer keretében. Ebben a régi válogatásban pedig a gyűjtemény sokkal inkább volt levéltári jellegű, mint kézirattári. A kisszámú tényleges manuscriptum szinte elveszett a nagy mennyiségű missilis- és aktaanyagban. Másfelől több kézirat a nyomtatványok közül nem lett kiválasztva s ehhez képest nem került be az új nyilvántartásba sem. Végső fokon tehát a Bucsánszky-jegyzék heterogén és hiányos. Ha az összesen 51 tételre terjedő gyűjteményt áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy abban több a politikai és joggyakorlatból keletkezett anyag, mint az írói 80