AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből
megnyilvánult folytonos érdeklődés jut itt kifejezésre. A könyvek helyi eredetének megoszlásában a német tudományosság állandó erős hatása mellett (80%) itáliai, németalföldi, franciaországi (3—3%) és angliai orientáció (1,5%) figyelhető meg. 5. A dubnici könyvtár állományáról nyújtott általános statisztikai kimutatásunk szerint a „philologia" szak 86 volt az, amely mennyiségre messze felülmúlt minden más szakot, sőt egymagában nagyobb számú volt, mint a többi négy szakcsoport együttvéve. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a XIX. század eleji filológia fogalmi köre sokkal tágabb volt a mainál. Filológia alatt akkor nem csupán nyelv- és irodalomtudományt és szövegkritikát értettek, hanem tág foglalatát bizonyos régi és új humán és félhumán tudományoknak, valamint gyakorlati ismereteknek ; s ami különösen figyelemreméltó, mindezen felül ide tartozónak tekintették még magát a szépirodalmat is. E tényben nyilvánvalóan az európai szellemi életnek a XVIII. század végén bekövetkezett nagy fordulata tükröződik: a felvilágosodás tudományos kultúrájától való részleges elfordulás, s a poétikus, művészi kultúra kezdődő értékelése. 87 Filológiai osztályunk is felölelte a hét szabad művészetből ide utalt grammatikát s vele összefüggésben az oktatás művészetét (didaktikát), másfelől — ugyancsak klasszikus reminiszcenciák alapján — az általános (eseményeket vizsgáló, értékelő és leíró) történelmet, valamint a történelem segédtudományának tekintett geográfiát és topográfiát, illetőleg a történelemmel kapcsolatban a hadművészetet (stratégiát, res militarist)— végül teljes meggyőződéssel minden művészi igényű belletrisztikai alkotást is. a) Leltárunkban ez a nagy szakcsoport a történelem osztályával 88 kezdődik. Ezen belül külön kerülnek jegyzékbe a külföldi történeti művek, ide nem számítva a görög-római auktorokat (históriai et biographi exteri) s külön a hazaiak (historici et biographi rerum hungaricarum). Mennyiségre nézve az előbbiek (444 mű) jóval felülmúlják az utóbbiakat (173 mű). Időrendi tekintetben mindkét szektor XVIII. századi túlsúlyt mutat, magyar oldalon mintegy 4%-os XVI—XVII. századi előzményekkel és még csekélyebb XIX. századi folytatással; külföldi részen hasonlóan kevés (5%) korai anyaggal, de igen tetemes 1800 utáni gyarapodással. Mutatói lehetnek ezek az arányok — a gyűjtők érdeklődésén túl — a magyar historiográfia XVIII. század előtti fejletlenségének, illetőleg a XIX. század elején a fejlődésben történt elakadásának is. A külföldi anyag tartalmi vizsgálata arra az érdekes, de érthető eredményre vezet, hogy az kiváltképpen nem tudományos jellegű. Benne a történettudomány fejlődésének csúcsai 89 alig-alig szemlélhetők; nyomon lehet ugyan követni e tudományszak haladását a krónikásoktól a humanista szerzőkön át a felvilágosodás és a romantika képviselőiig, de csak harmad-, negyedrendű, tudománytörténeti szempontból jelentéktelen nevekben, vagy pedig kortörténeti dokumentumokban és tudományon kívül álló érdekes elbeszélésekben, mendemondákban. Nyilvánvaló tehát, hogy e részben az előkelő olvasóközönség érdeklődése volt az, ami e gyűjtemény kialakulását főképpen meghatározta, nem a tudományos szempont. Példa gyanánt a humanista történetfeldolgozásra Machiavelli Histoire de Florenceának, 90 Benvenuto Cellini 91 önéletírásának kései kiadásait (Amsterdam 1694, illetőleg Braunschweig 1748), a barokk történetértelmezésre Bossuet 92 Discours sur Vhistoire universelle-)ét (Párizs 1682), a Voltaire iskolájához tartozó felvilágosult történetírásra Michael Ignaz Schmidt 93 Geschichte der Deutschen című nagy munkáját (Ulm 1778), vagy Claude Francois Xavier Miliőt 9 * 16 kötetes Histoire universelle-]ének német fordítását (Bécs 1794), végül a romantika történet-nép72
