AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

Magyarra ültetve e levél a következőképpen hangzanék: Legfenségesebb Császári Királyi örökös Herceg, Ausztria főhercege, Magyarország nádora, Legkegyelmesebb Uram! Dolgaim állása parancsolólag kívánja, hogy — amidőn lakhelyemet elhagyom — hátralevő napjaimat, melyek az életből még fennmaradnak, a közügyektől visszavonulva békében és nyugalomban töthessem és töltsem. Elhatároztam, hogy ami kevés javam még van, azt a haza oltárára ajánlom. Ez okból s egyszersmind hogy Császári Királyi Fenséged iránt bensőséges és határtalan tiszteletemet erőmhöz képest tanúsítsam, nem megvetendő belső értékű könyvtáramat, amely könyveket és kéziratokat, s nem kisebb becsű térképgyűjteményt foglal magában, — mérlegelve utódaim viszonyait — most mindjárt, amíg életben vagyok, a Nemzeti Múzeumnak ajándékképpen felajánlom, s Császári Királyi legmagasabb Fenségednek védelmére bízom. Egyben alázattal kérem, hogy Császári Királyi Fenséged ennek átvétele tekintetében a szükséges teendőket bölcsessége szerint elrendelni kegyeskedjék; az átadásra nézve, melyet Némák Ferenc táblabíró és jószágkormányzó úr a Trencsén megyei dubnici kastélyban fog lebonyolítani, a magam részéről már előre megtettem a rendelkezéseket. Egyébként magamat Kegyességednek magas kedvezésébe és jóindulatába ajánlva, teljes alázatossággal és tisztelettel maradok Császári Királyi Fenségednek Nagyszarván, 1835. június 22-én legalázatosabb lekötelezett és engedelmes szolgája Illyésházy István gróf Ez a nehéz gördülésű írás keveset mond ahhoz, hogy belőle az ajándékozás motívumaira következtetni tudjunk. József nádor számára azonban nem volt ismeretlen a helyzet, amely Illésházyt e levél megírásához vezette. Amióta Magyarország nádora lett (1796), tanúja volt a gróf élete folyásának. Nemcsak hírből hallott róla, mint előkelő nagybirtokosról, akinek a Csallóközben, Trencsén és Fejér megyében, sőt a határokon kívül (Morvaországban) is nagy uradalmai voltak,

2 hanem személyesen is ismerte, mint Trencsén és Liptó megye örökös főispánját,

3 mint jeles közéleti férfit, aki a 90-es évek óta vezető szerepet vitt az országos politikai fórumon. Tudta, hogy a magyar főnemességnek ahhoz a kicsiny csoportjához tartozik, amely különválóban volt az abszentista, elnémetesedett udvari arisztokráciától, s a nemzeti megújhodás ügyének támogatójául szegődött.

4 Nyilván hallott a gróf szabadkőműves múltjáról,

5 s arról is, hogy 77. József császár halála után a nemzeti oppozíció idején egy harcos politikai liga vezére volt.

6 Értesülve lehetett arról is, hogy Napóleon császár Illésházyt Magyarország meghódítása esetén alkirálynak szemelte ki,

7 s hogy az emiatt ránehezedő gyanú folytán sokáig rendőri megfigyelés alatt állt.

8 A franciaellenes hadjáratok további kritikus éveiben viszont volt alkalma tapasztalni a nádornak, hogy Illésházy az egész nemességgel együtt kitartott a dinasztia mellett, jelentős részt vállalva az inszurrekciók áldozatából.

9 S ugyanezen idők óta személyesen győződhetett meg róla, hogy a gróf — fenntartásokkal bár — kész volt támogatni azt a politikát, amelyet ő, a nádor inagurált. A hazafias arisztokraták közül Széchényi Ferenc mellett elsősorban Illésházy volt az, akinek a tanácsára bizalommal hallgathatott, s akinek felelősségteljes együttműködésére az országgyűléseken legbiztosabban számíthatott.

10 Olyannyira értékelte a gróf közéleti tevé58