AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh Antal: "Munkáselőadások a Nemzeti Színházban

Munkáselőadások a Nemzeti Színházban NÉMETH ANTAL Nem véletlen és nem költői túlzás, hogy Vörösmarty a Nemzeti Színház meg­nyitására írott dramatizált prológusában, az Árpád ébredéséhen egy napszámos alakját is szerepelteti, annak az egyszerű munkásembernek, Thuróczy Pálnak állít­ván ezzel „aere perennius" emléket, aki két hétig feleségestől ingyen hordta a tég­lát az építkezéshez. Ez a nagy erejű jelképes cselekedet mintegy a rendi társadalom osztályhatárait félretoló, igazi „nemzeti" színházzá avatta ezt a kultúrintézmé­nyünket már akkor, amikor még a Pesti Magyar Színház nevet viselte. Igazán nem a magyar munkásságon múlott, hogy a társadalmunkban betöl­tött mindenkori szerepe arányában sem részesedett mindig azokban az irodalmi és művészi kultúrjavakban, amelyeknek a Nemzeti Színház forrása volt. Mert vall­juk be, hogy az alapításban döntő szerepet játszó kis- és középnemesség szerepének csökkenése csak felnövekvő polgárságunknak biztosított egyre növekvő térhódí­tást a nézőtér soraiban. A nálunk elkésve fejlődő kapitalizmus következtében késve kibontakozó „negyedik rend" kulturális igényeivel keveset gondoltak. Szá­zadunk elején a TTiália számol először céltudatosan a munkásosztállyal, azonban mélyebb kapcsolat nem alakulhatott ki, elsősorban a hatóságok gyanakvó „éber­sége" miatt. Annál különösebb a tény, hogy miután a Thália egyik alapítója és legagilisabb vezetője, Hevesi Sándor 1922-ben a Nemzeti Színház igazgatója lesz, ezt a hatalmi pozíciót nem használja fel a „közönségszervezés"-ben ilyesféle pró­bálkozásra. Az ő színházvezetői működésének évtizede alatt egyetlen munkás­előadással sem találkozunk a Nemzeti Színház repertoárján. Pedig az évről évre megújuló nem jelentéktelen deficitek némi csökkentése címén beilleszthetők lettek volna úgynevezett „akciós"-előadások, mint amilyeneket a polgári Pesti Hírlap színházi rovatvezetője, Ráskai Ferenc rendezett lapja olvasóközönségének ked­vezményes jegyekkel történő ellátására és amilyen „akciós" előadásokkal kezdő­dött később a Népszava kezdeményezésére a munkáselőadások sora 1935-ben. Voinovich Géza kormánybiztosi működésének második évében ugyanúgy je­lentkezett az évről évre megismétlődő deficit, mint korábban. A Nemzeti Színház évi mérlege az állami szubvención felül 1930-3 l-ben 368 964,42 pengő 1931-32-ben 269 901,- pengő 1932-33-ban [Márkus László alatt] 236 055,45 pengő 1933—34-ben [Voinovich első évében] 141 166,80 pengő 469

Next

/
Thumbnails
Contents