AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh Antal: "Munkáselőadások a Nemzeti Színházban

Munkáselőadások a Nemzeti Színházban NÉMETH ANTAL Nem véletlen és nem költői túlzás, hogy Vörösmarty a Nemzeti Színház megnyitására írott dramatizált prológusában, az Árpád ébredéséhen egy napszámos alakját is szerepelteti, annak az egyszerű munkásembernek, Thuróczy Pálnak állítván ezzel „aere perennius" emléket, aki két hétig feleségestől ingyen hordta a téglát az építkezéshez. Ez a nagy erejű jelképes cselekedet mintegy a rendi társadalom osztályhatárait félretoló, igazi „nemzeti" színházzá avatta ezt a kultúrintézményünket már akkor, amikor még a Pesti Magyar Színház nevet viselte. Igazán nem a magyar munkásságon múlott, hogy a társadalmunkban betöltött mindenkori szerepe arányában sem részesedett mindig azokban az irodalmi és művészi kultúrjavakban, amelyeknek a Nemzeti Színház forrása volt. Mert valljuk be, hogy az alapításban döntő szerepet játszó kis- és középnemesség szerepének csökkenése csak felnövekvő polgárságunknak biztosított egyre növekvő térhódítást a nézőtér soraiban. A nálunk elkésve fejlődő kapitalizmus következtében késve kibontakozó „negyedik rend" kulturális igényeivel keveset gondoltak. Századunk elején a TTiália számol először céltudatosan a munkásosztállyal, azonban mélyebb kapcsolat nem alakulhatott ki, elsősorban a hatóságok gyanakvó „ébersége" miatt. Annál különösebb a tény, hogy miután a Thália egyik alapítója és legagilisabb vezetője, Hevesi Sándor 1922-ben a Nemzeti Színház igazgatója lesz, ezt a hatalmi pozíciót nem használja fel a „közönségszervezés"-ben ilyesféle próbálkozásra. Az ő színházvezetői működésének évtizede alatt egyetlen munkáselőadással sem találkozunk a Nemzeti Színház repertoárján. Pedig az évről évre megújuló nem jelentéktelen deficitek némi csökkentése címén beilleszthetők lettek volna úgynevezett „akciós"-előadások, mint amilyeneket a polgári Pesti Hírlap színházi rovatvezetője, Ráskai Ferenc rendezett lapja olvasóközönségének kedvezményes jegyekkel történő ellátására és amilyen „akciós" előadásokkal kezdődött később a Népszava kezdeményezésére a munkáselőadások sora 1935-ben. Voinovich Géza kormánybiztosi működésének második évében ugyanúgy jelentkezett az évről évre megismétlődő deficit, mint korábban. A Nemzeti Színház évi mérlege az állami szubvención felül 1930-3 l-ben 368 964,42 pengő 1931-32-ben 269 901,- pengő 1932-33-ban [Márkus László alatt] 236 055,45 pengő 1933—34-ben [Voinovich első évében] 141 166,80 pengő 469