AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Papp Ivánné: Furcsa kaptár (Móricz Zsigmond emlékezései Az Újságnál eltöltött éveire és Elek Artúrra)

Furcsa kaptár (Móricz Zsigmond emlékezése Az Újságnál eltöltött éveire és Elek Artúrra) PAPP IVÁN NÉ A Nyugat kezdeteire emlékezve azt mondja Móricz: „Különös együttes volt ... jó garázs volt az a régi Nyugat. Csak jó kocsikat vettek fel s azok futhattak, amerre akartak. Finom repülőtér: a gépek felszállva arra mehettek, amerre akartak, ki nyugatra, ki keletre."

1 Az Újságnál eltöltött éveire emlékezve pedig így ír: „Furcsa egy kaptár volt az." Furcsa volt bizony, a puritán s félszeg vidéki fiatalembernek az a zsibongó, mozgalmas világ — de keserves, soha el nem felejthetően megalázó élet volt ez neki. Ma már ismerjük azt a kézírásos füzetét

2

, mely megmutatja: nemcsak a szeme, biztosan rajzoló keze is készen állt már 1905-ben is, mikor ezt a kaptárvilágot először megírja. A görcsösen kínlódó fiatal írójelölt minden sikertelensége csak látszat: megvan már benne, az íróban, minden későbbi kvalitása, „néz, rögzít, ítél."

3 S mintahogy később egy magát elemző levelében is pontosan rátapint művészetének egyik titokzatos erejére: „valóban, én azt hiszem, nincs is egyéb, mint a legelső meglátás."

4 Ismeretes hát, milyen lélekkel élte le azt a keserves hét esztendőt, mely Kozma Andor támogatásával kezdődött 1902-ben s tartott 1909-ig, mikor a Hét krajcár sikerére felmondólevelét Móricz megírta. Ez az „élhetetlen, . . . senkivel nem mulató, senkivel nem barátkozó fiatal tag . . . legfeljebb mindenbe belehallgat, de bele nem szólna semmibe, semmiért. Aki felől mindenki biztonságban érzi magát: előtte beszélhetünk! 8 aki hazamegy, leül az íróasztalához és szétszedi az egész lapot, a szerkezetét, céljait, szolgálata módját. Szételemzi a lap primadonnáit, a stílusukon át belenéz a veséjükbe és ítél felettük."

5 Nem tudhatjuk, gimnazista öccsével, Miklóssal — kit néha bevont munkájába, ha sok megválaszolandó levél gyűlt össze — beszélt-e valaha is fiatal újságírókora sok sikertelenségéről. Hiszen ő, Zsigmond, volt az egész család bizodalma, fizetésével és írói reményeivel, elismert elsőszülöttje a Móricz-családnak. Móricz Miklós idős korában mégis megérzi, milyen keserves esztendők lehettek ezek; az elemzéseket tartalmazó füzet bemutatása alkalmából így sóhajt fel: „Milyen árva lehetett ott!" Vagy talán beszélt is később Móricz Zsigmond minderről az öccsének, már a sikeres író megbocsátó mosolyával, megbocsátó mosollyal saját sikertelenségei s még inkább sürgő-forgó, őt semmibe vevő környezete irányában. Az bizonyos, hogy bátyjának más ilyen jellegű írását Móricz Miklós nem ismerte, csak az 1905-ös füzetet. Nyugodtan írhatta le: „ilyen természetű írása nincs több s ezt a fiókjában hagyta."

6 461