AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Maróthné Jeremiás Éva: Egy perzsa evangéliumfordítás az OSZK Kézirattárából

ján készítette. Tekintve, hogy a perzsa nyelv használata ebben az időben igen elterjedt volt Indiától a török birodalomig mint a diplomácia és az irodalom nyelve, személyét, nemzetiségét csak találgatni tudjuk, de ebben segít a többi, másnyelvű glossza is. A legtöbb esetben a latin betűs transzkripció után a szó olasz megfelelője áll, ez pedig arra mutat, hogy szerzőjük olasz iskolázottsága ember volt, esetleg olasz szótárt használhatott, miként már az átírás is erre utalt. A Perzsiában megforduló misszionáriusok közül pedig a legtöbb olasz karmelita volt. Mivel a glosszák között sok olyan van, melyek egészen mindennapi szavakat magyaráznak, pl. digher ( = digar „másik"), lehet, hogy kéziratunk „iskolapéldány" volt, melyből a nyelvet tanulták. Hogy a „tanuló" művelt, iskolázott ember lehetett, mutatja számos görög nyelvű glossza, főként nehezebb, idegen eredetű szavaknál pl. peseh ( = passa), zenzala, „szúnyog", de találhatunk néhány török fordítást is, pl. edim ( = adim), sahtian, pele di capra „szattyán". A török, görög glosszák a perzsa nyelvterület nyugati felére teszik a keletkezés ill. a kézirat használatának a helyét. A három cirill betűs átírás (és a mássalhangzók átírásának egész rendszere) pedig azt mutatja, hogy az evangélium olvasója és a glosszátor szláv nyelvismerettel is rendelkezett. így a Balkánnak olyan vidékéről származó személyre gondolhatunk, aki még törökül is tanulhatott, de már olasz iskolába is járhatott. A kézirat további sorsát is legfeljebb csak találgathatjuk. Bár a keleti kéziratok nagy része a török hódoltság korában került Magyarországra, majd különböző gyűjtőktől (Jankovich, Horvát István) a Széchényi Könyvtárba, elég nehéz feltételezni, hogy a mohamedán törökök (perzsák pedig nem voltak a soknemzetiségű török hadseregben) Bibliát olvastak volna. Annál több hasonló jellegű kézirat került azonban Bécsbe, ahonnan már könnyűszerrel juthatott Magyarországra. Jegyzetek 1. Goldziher Ignácz: A Magyar Nemzeti Múzeumi Könyvtár keleti kéziratai. = Magy. Könyvszle. 1880. 102-125., 222-243. 1. 2. Rieu, Ch. F.: Catalogue of the Persian MSS in the British Museum. London 1879. Add. 19, 431. A katalógusban közölt részlet {Máté 3, 1—3.) és az OSZK kézirat megfelelő részlete pontosan egyezik. 3. A bécsi kéziratot Hammer (Mines de VOrient, VI, pp. 280 — 282.) és Flügel (Die arabischen, persischen und türkischen Handschriften der kaiserlich-königlichen Hofbibloithek zu Wien. Wien 1867. p. 11.) katalógusa említi, de csak az utóbbi leírása volt elérhető. Eszerint: „Die Übersetzung folgt unstreitig einer französischen." 4. Ezek az V. századtól az önálló nesztoriánus egyházat alkották. 5. Andreas, F. C.: Bruchstücke einer Pehlevi-Übersetzung der Psalmen. Aus dem Nachlass herausgegeben von K. Barr. — Sitz. Ber. Preuss. Akad. 1933. 91 — 154. 1. 6. Gabriel, A.

: Die Erforschung Persiens. Wien 1952. 39. 1. 7. Az OSZK antiquái között is (Ant. 3055) található egy levél, melyet I. Iszmail (1502 — 1524) küldött II. Lajosnak: „Sophi regis Persarum epistolae ad Carolum imperatorem et Ludovicum regem Hungáriáé, quibus perpetuum foedus pollicetur." Vö. Göllner, C.: Turcica. Bucuresti — Berlin 1961, § 197; Apponyi I. 176. 8. A Chronicle of the Carmelites in Persia and the Papal mission of the XVIIth and XVIIIth centuries. Londra 1939. vol. II. 1273. 1. 9. Ebben az időben, pontosabban 1602-ben indult el a kolozsvári Zalánkeményi Kakas István egy küldöttség élén Perzsiába, hogy megbízója, II. Rudolf és I. Abbász perzsa sah között a kapcsolatot megteremtse. Bár ő nem jutott el a perzsa fővárosba, mert útközben megbetegedett és meghalt, a vele együtt utazó Tectander György Iter Persicum címmel megírta az utazás történetét. Az útleírás még szerzőjének életében számos kiadást megért, és korának egyik legkedveltebb olvasmánya volt. (RMK III. 1079.) 10. V. Pál pápa 1607-ben motu proprioval a Congregatio a S. Paulo-ra bízta a keleti misszióba 397