AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Dán Róbert: A pozsonyi héber nyomda

propaganda füzetkében

20 jelzi a Schmied-cég, hogy szándékában áll a jeruzsálemi Talmud és apparátusának kiadása. Ez a terv azonban nem valósult meg.

21 Ebben talán része volt a budai Egyetemi Nyomdának, ahol 1840 körül felújították a betűállományt és 1842-re új beszerzésekkel egészítették ki a héber betűválasztékot is.

22 A régi vetélytárs új jelentkezése a pozsonyi héber nyomda aktivitását is magával hozta. 1840—1849 között évenkint átlagban 8—10 kiadvány jelent meg, többnyire eredeti alkotások. J. Kohn úgy tudja, hogy a pozsonyi héber nyomda 1849—50-ben H. Sieber tulajdonába ment át.

23 Kétségtelen, hogy az említett évtől Schmied neve csak utalásban fordul elő a kiadványok impresszumában, de ezzel majdnem egy időben I. Knöpflmacher tűnik fel a pozsonyi könyvekben, H. Sieber pedig csak 1859-től

24

. Knöpflmacher az 1830—33-ban kiadott bécsi Talmud korrektoraként debütált Schmied műhelyében,

25 majd később mint irodalmi tanácsadó és lektor működött. Az Avodat Jiszrael c. imakönyv előszavában

26 megemlíti, hogy 25 év fáradságos munkája elismeréseként Schmied reá hagyta örökségül műhelyét. Nagyon valószínű, hogy ez az örökség csak a pozsonyi héber nyomda volt. Erre mutat, hogy Knöpflmacher mint önálló kiadó nem kezdett nagyobb vállalkozásba. Megelégedett imakönyvek, és a vallási élet mindennapjaihoz tartozó más kiadványokkal. Lehet, hogy már 1850-től ő vezette a pozsonyi műhelyt, mert ettől az évtől jelenik meg a könyvek impresszumában a következő kitétel: „Druck der vormals Schmiedschen Buchdruckerei".

2? És csak 1854—55-től — Schmied halálának éve — nyomtatta ki nevét mint tulajdonos kiadóét. 1857-ben Knöpflmacher könyvkereskedést nyitott Bécsben, ahol a pozsonyi héber nyomda termékeit árulta. Könyvein kevés kivételtől eltekintve Bécs szerepel a kiadás helyeként, talán ezért kerülték el ezek a kiadványok a pozsonyi héber nyomda bibliográfusainak figyelmét. Knöpflmachertól a műhely H. Sieber kezébe ment át, aki 1859-ben mint bérmunkát vállaló nyomdász jelentkezik. Impresszumaiban még ő is hivatkozik a közismert és jól bevezetett Schmied névre, természetesen üzleti meggondolásból. A gazdasági érdekek egyébként is áthatották a nyomda egész tevékenységét. Úgy H. Sieber — mint 1863-tól utódjai — kapcsolatokat kerestek és találtak a nagy kiadó cégekkel. A bécsi—pesti J. Schlesinger náluk nyomtatja igénytelen jiddis romantikus regényeit.

28 Ezek a kisformátumú 16—32 lapos ún. Rasi-típussal nyomott könyvecskék a korra jellemző stílusban írt csodálatos történeteket tartalmaztak. A pesti Isak Nathan naptárakat nyomatott Pozsonyban,

29 az M. E. Löwy-cég imakönyvekre adott megrendelést,

30 és érdekes módon a munkáltatók között megtaláljuk Knöpf Imachert is.

31 A H. Sieber majd örökösei neve alatt működő nyomda 1873-ig tevékenykedett. Időközben 1869-ben új héber műhely jelentkezik a városban. A rövid életű P. Pv. Maher nyomda, úgy látszik, a klasszikus irodalom támogatását tűzte ki célul.

32 Néhány könyv kinyomtatása után e műhely eltűnik szemünk elől. Minden bizonnyal beolvadt a H. Sieber örökösei által kezdeményezett és létrehozott Pressburger Gesellschaft Druckerei nevű vállalkozásba, amely 1873-ban alakult. Az új cég a népfüzetkék hasznából tartotta fenn magát. Néhány évvel később Eranz és Stephan Nirschy megszerezte a részvények többségét és szerződött az M. E. Löwy kiadóval. Egy sikeres évtized után a Stampel et Comp, tulajdonába

33 ment át az első pozsonyi héber műhely. A fentiek következtében a XIX. század végére a klasszikus, illetve a hagyományos héber irodalom otthontalanná vált 388