AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapodiné Gárdonyi Klára: Adalékok egy korvinának tartott kódex hitelességének kérdéséhez

amely hiteles korvina, s amelyet az Országos Széchényi Könyvtár vásárolt meg. Talán ennek a vételnek elég széles körű visszhangja terelte & Petrarca-kódex tulaj­donosának figyelmét arra, hogy a birtokában lévő s általa hiteles korvinának vélt kódexet Magyarországon próbálja meg értékesíteni, illetve elcserélni, megfelelő angol vonatkozású kéziratért. Miután a hazai illetékes szervek tudomást szereztek Mr. Philip Robinson — a kézirat tulajdonosa — említett szándékáról, meghívták őt — természetesen a kézirattal együtt — hazánkba. Ez annyiban szerencsés ötlet volt, amennyiben nálunk így mindazok, akik a kérdés szakértői, eredetiben láthatták a kéziratot. Mr. Robinson nagy érdeklődéssel várt látogatása egy hétig tartott, azonban a tervezett kéziratcsere végül is nem jött létre. Könyvtárunk irattára az egész üggyel kapcsolatban viszont terjedelmes aktacsomót őriz, amely hazai és külföldi szakértők véleményét, Mr. Robinsonnal való levélváltásainkat tartalmazza. Mi­vel elképzelhető, hogy évek vagy évtizedek múlva valahol ismét felbukkan a Pet­rarca-kódex, mint feltételezett, vagy mint hiteles korvina, nem látszik szükségtelen­nek egyszer összefoglalni mindazt, ami a kézirattal kapcsolatban az aktákban és az aktákon túlmenően ebben az ügyben felmerült. A legfőbb kérdés: hogy egy­általában volt-e valami köze a kéziratnak a budai könyvtárhoz, látszólag nyitott kérdés maradt. Végleges eldöntése csupán egyetlen úton történhet: a kódex festék­és alapanyagának szakszerű vegyi vizsgálata és a lapoknak megfelelő eszközzel történő átvilágítása útján. Mindez talán Budapesten, a kézirat ittlétekor, elvégezhető lett volna, sőt rész­ben meg is történt. Két különböző eszközzel: ultraibolya és infravörös lámpával világíttattuk át — a tulajdonos engedélyével — a kézirat lapjait. A vegyi vizs­gálatra részben idő hiányában nem került sor, de azért sem, mivel úgy gondoltuk, hogy a tulajdonos érzékenységét túlságosan sértette volna. Későbbi levelezésünk során felvetettük Mr. Robinson előtt azt a lehetőséget, hogy ő maga végeztesse el a szükséges vizsgálatokat a British Museumban, ahol ehhez minden lehetőség adva van, nincs azonban tudomásunk arról, hogy ez megtörtént volna. Ami magát a Petrarca-kéziratot illeti, annak miniaturái első látásra is élénken megcáfolják, hogy Attavante kezétől származnának. Ezt már előzetesen — Mr. Robinson látogatása előtt — a Quaritch-féle katalógus reprodukciójáról meghoza­tott fényképmásolatról is látni lehetett. Az eredeti kéziratban ezen túlmenően volt valami meglepő, különös vonás, amit eleinte nem tudtunk megmagyarázni. Szo­katlan volt már a formája is (250 x 140 mm), de elképzelhető volt, hogy könyvkötő vágta körül (újabbkori piros bőrkötésben és tokban volt). Szokatlanok voltak a miniatúradísz egyes elemei: a dór oszlopon nyugvó, architrávján szabálytalan maeanderszalaggal díszített, háromszögletű timpanon. Ezekkel az elemekkel ilyen összeállításban a XV. századi olasz miniatúrában a magam részéről nem találkoz­tam. Szokatlan volt a díszítmény színeinek élénk tónusa is (sajnos, színes felvétel nem készült a kézirat díszített lapjairól). De túl a szubjektív „stíluskritika" sok­szor nagyon veszélyes útvesztőin, kezdettől fogva komoly érvek merültek fel amellett, hogy a kódex Mátyás koránál későbbi kell hogy legyen. Balogh Jolán szakvéleménye szerint a kézirat nem készülhetett 1490 előtt: a klasszicizáló, oszlopos architektúra, a maeanderszalaggal díszített architráv, vala­mint a császárérmék stílusa sokkal inkább az 1500—1510 közötti időre vall, így a kézirat nem lehet korvina. 5 Csapodi Csaba a kódex hiteles korvina-volta ellen legerősebb érvként azt hozta 380

Next

/
Thumbnails
Contents