AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Szabadné Szegő Judit: A Könyvek Központi Katalógusa cédulaállományának és a jelentő könyvtárak körének alakulása

pont keretében szervezték meg, miután Magyarország 1923-ban csatlakozott a, brüsszeli nemzetközi kiadványcserét létesítő egyezményhez.

2 A létrehozott Központi Címjegyzéknek elsősorban a nemzetközi csereanyag nyilvántartásának és elosztásának funkcióját kellett betöltenie. Ily módon „azok a szempontok, melyek a központi katalógus kiépítésénél nálunk irányadók voltak, eltérők azoktól. . . amelyek a hasonló külföldi intézményeknél érvényesültek."

3 Az alapító rendelet értelmében a Központi Címjegyzéknek, az ún. Országos Magyar Gyűjtemény egy etem tíz intézményének, a négy tudományegyetemnek, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának és a Műegyetem könyvtárának 1920 utáni könyv- és folyóiratbeszerzéseit kellett nyilvántartania. A Fővárosi Könyvtár, a Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtára, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, és a budapesti orvoskari könyvtár önkéntes csatlakozása révén, 1928-ra kialakult a jelentő könyvtáraknak az a köre, amelynek állománygyarapodására építette, de egyben korlátozta is nyilvántartását 1944-ig a Központi Címjegyzék.

4 Mintegy két évtizedes működése alatt, a Központi Címjegyzék betűrendezett cédulaállománya 536 500 db-ra növekedett.

5 A könyvtáraktól beérkező címleírásokat központi feldolgozás alajoján egységesítették egy 1924-ben kialakított és 1928-ban közreadott címleírási szabályzat alapján.

6 Az eredeti elképzelés az volt, hogy a központilag feldolgozott címanyagot folyamatosan, nyomtatott formában publikálják.

7 Az 1926—1927-ben megjelentetett „a magyar közkönyvtárak gyarapodásának központi címjegyzéke", a beérkezett címanyagot csak nagy késéssel adta közre, ennek is szerepe volt abban, hogy a vállalkozás oly rövid életűnek bizonyult.

8 A Központi Címjegyzék 1944 végéig egybegyűlt cédulaállományát a Könyvek Központi Katalógusa ma is külön sorozatként őrzi. Noha ez a katalógus még magában foglalja a könyvek mellett a folyóiratok bejelentett címanyagát is, a felszabadulás után bekövetkezett ugrásszerű növekedés folytán mégis alig egyötödét teszi a Könyvek Központi Katalógusa jelenlegi állományának.

9 A Központi Címjegyzék működése 1944 után öt évig szünetelt,

10 s csak 1949ben kezdte meg újjászervezését az Országos Könyvtári Központ.

11 Már 1950-ben a felszabadulás előtti 20 jelentő könyvtár helyett, 86 könyvtár bejelentéseinek gyűjtését irányozták elő.

12 E célkitűzés gyakorlati megvalósítása azonban csak részleges sikerrel járt, a rendelkezésre álló adatok szerint 1952-ben 75 könyvtár jelentett a Központi Címjegyzéknek.

13 A negyvenes évek hiányzó anyagának pótlása, a bejelentő könyvtárak körének nagyarányú kiszélesítése a Központi Címjegyzék fejlődésében komoly zökkenőkkel járó átszervezések közepette ment végbe. 1952. augusztus 1-én került át a Könyvek Központi Katalógusa (KKK)

14 az Országos Széchényi Könyvtár keretébe, ahol jelentős részben a rendelkezésre álló munkaerő korlátozottsága miatt csak az ötvenes—hatvanas évek fordulóján értek meg az újjászervezés feltételei.

15 Az ötvenes évek végén a jelentőként nyilvántartott könyvtárak száma 89-re emelkedett, ami mindössze hárommal múlta felül az 1950-ben kialakítani kívánt keretet. Gyakorlatilag pedig ezek közül 27, azaz a tíz évvel korábban számba vett jelentő könyvtárak közel egyharmada lemorzsolódott.

16 Az 1959-ben végzett elemző vizsgálat nyomán készült jelentós felhívta a figyelmet arra, milyen hiányosságok mutatkoztak a bejelentések terén, s javasolta 366